Az elátkozottak

Véleményem szerint a film erőssége 80%-ban a hangulat, és a kifejtett történetre 20%-ot adnék. Maga az alapkoncepció/alaptörténet (skandináv rémtörténet) nagyon a zsánerem, de túl egysíkú a megvalósítás. A helyszín pazar, a színészi alakításokkal sin... Többcs probléma, sőt... Lassú horror járja át a sötét, komor halászfalut és a benne élőket; valami kis csavar lehetett volna benne (pl. A Barlang)... a végét nem éreztem túl nagy durranásnak. Mégsem tudok a 4 csillagnál rosszabbat adni neki, mert a hangulat végig vitt magával.

Mindig is közel álltak a szívemhez azon horrorfilmek, amelyeket leginkább az úgynevezett folk-horrorok közé sorolnánk, de Thordur Palsson filmje, a The Damned, még jó pár olyan dologgal büszkélkedhet, amelyek legalább annyira fel tudnak csigázni, min... Teljes kritika

A halászok ópiuma a babona? A film atmoszférája nagyon erős, és sötét a hangulata. A forgatókönyvíró, Jamie Hannigan rendesen kezelésbe veszi a lelkiismeretünket, és bizton állíthatom, hogy gondolkodásra bír minden nézőt. A rendező, Thordur Palsson v... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A The Damned kiváló iskolapéldája azoknak a horrorfilmeknek, amelyek elgondolkodtatnak. A szereplőket kísértő lény mítosza egészen régre nyúlik vissza. A draugr vagy draug (óskandinávul: draugr; izlandul: draugur; feröeriül: dreygur; dánul és norvé... Teljes kritika

A gonosz megfoghatatlan? A Damned egy isten háta mögötti öböl halászainak küzdelmét mutatja be a kísértő múltjukkal. A film remekül építi a feszültséget, festői tájjal kompenzálja a fagyos, földöntúli éjszaka horrorját. Ám képtelen meglepő helyre vin... Többni történetét, és kiszámítható narratívája miatt kicsit sekélyes marad világa. A Damned elég közel került ahhoz, hogy egy Eggers-féle mélyebb drámát horror köntösbe csavarjon. Nyitójelenetei a legerősebbek, néhány halász mindennapjait ismerjük meg a 19. századi jeges világban. A távolban egy hajó süllyedését látják, ám ahelyett, hogy segítenének, valami sokkal rosszabb dolgot tesznek. A viking mitológia itt kerül be a történetbe, és ez az a fajta mondakör, ami nem a jól végződő tanmesékről híres. Szereplőink egyre-másra hullani kezdenek, miközben csak nő és nő közöttük a viszály és harag. A film a világ szélére szorult, civilizációtól távoli kalandorok emberségük elvesztését láttatja. Ez nem egy eredeti sztori, és a vallási vonal nem tartalmaz elég érdekességet, hogy a jump scare központú ijesztéseken túllendüljön. Szereplőink nem kiforrott figurák, pár soron kívül nem sokat mondanak, így nehéz kötődni hozzájuk, ami problémás, mert a film utolsó harmada feltekeri az erőszakot és a feszültséget. Az ijesztések végig hangulatosak, ha nem is túl komplikáltak, és az egy helyszínen játszódó cselekmény kihasználta a zárt dráma lehetőségeit. Csak kár, hogy nem volt egy eggyel jobb forgatókönyv ehhez. Erős hetes.