Az éjféli klub

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Azt szokták mondani : Öreg vagyok én már bohócnak! Ehhez még csak öregnek sem kell lenni, ez egy összetákolt, idétlen katyvasz volt, ami elég tűrhetően indult pedig. Most komolyan, mi a fenét akart Mike Flanagan és Leah Fong ezzel a filmmel? Fogalmam... Teljes kritika

Nem a legfényesebb csillag a Netflix egén, de ezen már meg sem lepődünk. Akár még jó is lehetne a sztori, ha nem lenne agyonkomplikált egyszerűség az egész. Túlspilázták, miközben a teljes történet és a végeredmény is már az elejétől adja magát. Hogy... Több van-e stílusa a filmnek? Ne keressünk benne! Van benne rejtett ideológia? Még szép, hiszen a Netflix tömőtölcséren nyomja le a fiatalok torkán a genderideológiát és hasonlókat. Hogy érdekesek-e a szereplők? Nem igazán. Hogy van-e benne drámaiság, fájdalom és együttérzés? Egy falat sem. A hospice vonal csak egy "ez egy komoly sorozat, vegyetek komolyan" eszköz, nem több. Egy dolog van benne. Halálvárás. A kérdés csak az, hogy kiért mikor jön el. Nem mondom, hogy érdemtelen a figyelemre, csak azt, hogy nem egy értékes sorozat.Szóval filmre fel és jó szórakozást!

Már a helyszín, valamint a szereplők helyzete is ad egy alaphangot. A kerettörténetre lazán illeszkedő "novelláskötet" a sorozat, amely keret alapvetően nem is annyira fontos. Viszont a kandallónál elmesélt sztorik java feszült és izgalmasan érdekes volt. Annak ellenére, hogy tinik játszanak, nem volt "nyálas", és a szerelmi szálakat sem erőltették szerencsére. Majdnem jó volt, de az arányokat eltoltam volna a történetek irányába, keretnek meg elég lett volna a helyszín és a közös sors. Négyes alá.

Nagyon jól indul a történet és a sorozat. Izgalmas, érdekes, rejtélyes. Aztán a 3-4 rész tájékán átmegy sajnos középszerűbe és vontatottá válik. Mindig egy új történet elmesélése, egy pici infó a szereplőkről és a házról, de semmi eget rengető pillanat.

Kár érte, több mint a feléig nagyon ígéretes, sőt, remek volt. Egy-egy zseniális betét-történet , jól haladó cselekmény, őszinte hang, profizmus. Majd indokolatlanul elhagyogatta a horror-szálakat, leépített mindent, ami értékes volt a produkcióban, ... Többés maradt az üres, szentimentális fecsegés a végére. A történet így a semmibe futott, csalódás. Az utolsó percben bedobott "csavar" pedig szánalmas.

Vannak jó pillanatai, de sajnos a nagy része nagyon elnyújtott és unalmas.

Itt-ott kusza, de mélyen érintett az alap történet, sokkal többet mond, mint amit csak lát a néző. Lélektani.

Közepesnél jobbat nem tudok adni rá, de nem olyan rossz, mint ahogy sokan írták, de története lekötött és érdekes volt. Számomra kicsit nyitott maradt a vége.

Néhány karakter elég érdekes, viszont a történet nem a legerősebb részeire koncentrál a sorozatnak, így végeredményben gyakran egy túltömött katyvaszt kapunk, néhány kivételtől eltekintve.

A horrortól borzasztó messze van, a drámai faktor az alapszituációt tekintve benne van, de ezt Flanagan nagyon ügyesen kikerülte. :) A karakterek semmilyenek, nem azonosulhatók, az egyetlen Anya kivételével, aki legalább valamilyen, viszont annyira... Több túltolt, hogy az már fáj. Mindent elmond a sorozatról, hogy a benne elmesélt történetek (filmek a filmben) sokszor érdekesebbek, mint maga a kerettörténet, de a léc így is a padló szintje körül van, nem kell nagyot ugrani. 10 részen keresztül folyik a nagy semmi elmesélése bármilyen érdekesség, izgalom vagy drámai hatás nélkül. Hát, a semmi már csak ilyen, nehéz kifényesíteni. Komolyan érthetetlen hogy mit gondolt a költő, és mit gondolt a Netflix, mikor ebbe egy fillért is beletett.