A hely (2017)

A rendező előző filmje („Teljesen idegenek”) akkora népszerűségnek örvendett, hogy elkészült a spanyol változata, sőt az idén a francia mellett Goda Krisztina megrendezi „BUÉK” címen (nem zavarja, hogy ezt a címet használta már Szörény Rezső 1979-ben?). Paolo Genovese 2017-es munkája – szerintem - valószínűleg nem lesz ennyire nevezetes, mert inkább rádió játéknak felelne meg, mint filmnek. Ugyan témáját tekintve szintén morális tanmese, de bántóan didaktikus, a filmvásznon sorjázó premier plánok idővel roppant unalmassá válnak, a cselekmény pedig csak a kliensek elbeszélésében jelenik meg. 105 percen keresztül láthatók, de inkább hallhatók a kávézón belüli dialógusok, amelyek sok ponton kereszteződnek, de én már alig vártam a végét. Izgalmas kérdéseket feszeget, csak bántóan steril művészi eszközöket használ a bemutatásukra. Erősen érződik, hogy egy amerikai TV-sorozat („The Booth at the End) alapötletét vitte nagyvászonra, de ami a TV képernyőjén jól érvényesül, az a filmvásznon túlságosan is kevés. Ennek ellenére sokan tartják nagyszerűnek, én azonban nem szívesen csatlakoznék a dicsérő kórushoz.

Ha egy komor pszichológia beütésű drámát akarsz, ami végig egy kávézóban játszódik, akkor hajrá. Párbeszédek tömkelegét, emberek problémáit kell végighallgatnunk. Megmutatja a film, milyen beteg társadalmoban élünk, miként próbáják emberek megoldani a saját problémájukat!! Alacsony költségvetésű film. Emléke nyomot hagy, igaz 3x próbáltam végignézni, annyira nem kötött le...

Nagyon bírtam ebben a filmben az alakításokat, akit le tud kötni a jó színészi játék, annak ez a film valódi csemege lesz. De itt nem ér véget a dolog, a sztori kimondottan érdekes (bár nem túl gyors), a rendezés kifogástalan, a film érzelmessége egyszerűen megszólít minden giccs és erőlködés nélkül. Nem voltak különösebb elvárásaim, így még inkább öröm volt, hogy egy kifejezetten jó filmhez volt szerencsém.

Nagyon érdekes az alapsztori, és a szerencsére a kivitelezéssel is mindent stimmelt. Paolo Genovese különleges helyet foglal el a szívemben, nem hiszem, hogy sokan vannak vele így idehaza, de ő az olasz film egyik legérdekesebb kortárs figurája, így ha egy filmje eljut hozzánk, én semmiképp sem hagyom ki, és csak ezt tudom tanácsolni mindenkinek. Legyetek nyitottak, mert az európai filmek bizony sokszor igazi gyönyszemeket tartogatnak. Mint például ezt a filmet is.

A film ereje a főszereplőben van. Nagyon kidolgozott és karizmatikus karakter, még pusztán az is, hogy egy asztalnál ül, teljesen megtölti a filmet. Nekem nagyon tetszett már az alapötlete is az egésznek, és az, hogy a feszültség kimérten épül ki, szerintem igazán emlékezetessé teszi ezt az alkotást. Én csakis ajánlani tudom!