A fiú (A fiú sorsa)

Mostanában pszichológiai esettanulmány filmekbe botlok, ami nem baj, mert ezek egyébként is érdekelni szoktak. A szereplőgárda egészen erős, a történet is egész jól van összerakva, de nem hibátlan a film. Két dologgal volt lényegesebb problémám: 1. A... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Egy tinédzser lelki traumáját és következményeit bemutató, érzelmileg pusztító film, sokkoló, de fontos figyelmeztető üzenettel minden szülő számára. Szerintem kötelező darab, mert vannak benne jó ötletek, hogy hogyan kezeld, hogyan közelítsd meg kam... Többasz korú gyermekedet. Egy jelenetben a film vége felé az apa (Hugh Jackman) verekedik a fiával, látványos volt, és megmutatja azt, hogy mennyire hasonlítunk az apáinkra. Hopkins csak egy jelenetben jelenik meg, de ez az egyetlen jelenet az Apa karakterének iróniáját mutatja. A vége teljesen lesújtó volt számomra, de ugyanakkor nagyon bátor. A fiú egyike azon filmeknek, amelyek nagyon jól működtek számomra, annak ellenére, hogy nem olyan kedvező a róla alkotott kép közvéleménye. A tinédzser színészfiú, Zen jól teljesített, tekintve korát és tapasztalatát. Azt hiszem, nagyon jól kivetítette a fájdalmát, a zavartságát, a szorongást és a keserűséget. Van egy gyönyörűen kidolgozott és eljátszott jelenet Hugh és Anthony Hopkins között mint apa és fia. Brilliáns! A háttérzene pedig csak fokozza a drámai hatást.

Nagyon erős film. Főleg elvált apaként végigkísérni a jeleneteket és a filmbéli visszaemlékezéseket. Ebben a szerepben könnyű beleélni magamat, a filmbéli apa helyébe. Mit ronthatott el? Mit kellett volna tenni? Nem egyszerű egyik félnek sem. Kiváló színészek, alakítások. Valódi dráma. Életszagú.

Kőkemény dráma, remek alakításokkal, megható és átérezhető sztorival. Csak ajánlani tudom. Persze néha nehéz nézni, annyira szomorú, vagy éppen kemény az egész, de pont ezért jó film.