A vihar túlélői

Mint minden ausztrál sorozatnak, ennek is szép a képi világa, és igényesen kivitelezett, de ez több egy egyszerű kriminél, így többet is adott, mint azt vártam előzetesen. A sorozat egy viharral és egy drámai véget érő mentési kísérlettel kezdődik, hogy aztán 15 évvel később folytatódjon, amikor is a városban ismét egy haláleset okoz riadalmat, és újra előkerül egy régi, elfeledettnek hitt ügy. A kisváros, ahol a múlt még mindig ott kísért minden sarkon, ahol a miliő mögött mély sebek lappanganak, a szereplők mindegyike próbál túlélni a maga módján. Itt nem pusztán a gyilkos kiléte a fontos, hanem az a feszültség, ami a lassan felépülő érzelmi fojtogatásból fakad. Ez egy lélektani rétegekkel bővelkedő, lassan építkező és komor hangvételű széria, de aki erre fogékony, és tudja kezelni, annak ajánlott a megtekintése.

Mintha minden részletet, karaktert, fordulatot, sőt helyszínt is láttam volna már valahol. Nem ad sok újat sajnos A vihar túlélői, csak egy átlagos nyomozást, a visszatérést a szülővárosba, az eltemetett titkokat, a gyanús figurákat, a "nem minden az... Több, aminek látszik" érzést. A végén akár meg is lepődhettem volna, de különösebb logika nélkül is ki lehetett találni, hogy valaki más lesz a tettes, nem az, akire gyanakodtunk addig. Egynek elmegy, ledarálható, bár szokás szerint azt kell mondanom, hogy túl hosszú, rövidebbre vágva jobb lett volna a sorozat.

Vegyes érzéseim vannak: a sztori teljesen meggyőzött (bár nem sok újszerű van, ez tény), viszont a karakterek néha csak statisztálnak a rejtély mellett. De amikor feltűnik egy új nyom, vagy valaki beszél a múlt fájdalmáról, akkor totál átjön az a csavarosság.

Kőkemény film. Csupa pszichológiai bántalmazás. Nagyon életszagú, simán el tudom képzelni, hogy valós események alapján készült. Az a szörnyű, hogy azok az emberek, akiknek a legnagyobb kő volt a szívükön, na azok voltak a legkegyetlenebb bántalmazók a filmben.