A legutólsó csepp

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Én nagyon nem bírom, ha egy filmben ennyi fekete van. De elindítottam ezt a filmet, és egyszerűen vitt magával a történet. Az elején, amikor főhősünk a csekkért esdekel a bunkó főnökének, azt egy kicsit soknak éreztem, pedig igazából csak a pénzét sz... Többerette volna megkapni. Ez a nő csak el akarta tartani a lányát, és megfelelő életet szeretett volna biztosítani mindkettejüknek. Ebben a filmben rengeteg érzés kapott helyet, amit talán mi, nők, édesanyák jobban megértünk és átérzünk. Néha belegondolok, hogy milyen az egyedülálló anyák élete. Szerintem ők a hétköznapi hősök, elképesztő terhelés, nyomás és felelősség van rajtuk. Ez a nő egy borzalmas pechsorozat részese. Vele minden megtörténik, amitől az ember egyedülálló anyaként tarthat. Nem lehet hibáztatni azért, amiért olykor elborult aggyal cselekszik. Nagy hangsúlyt fektet a film a rasszista vonalra. A rendőr, a munkáltató, a főbérlő... Mindenki lekezelő és tiszteletlen vele. A fiókvezető és a rendőr csajszi melegszívűen áll hozzá, és ez igazán jó érzéssel töltött el. A végső kifejletnél azonban eltátottam a szám, nem gondoltam volna, hogy még ezt is bevetik, ez volt az igazi tőr a szívben. Jó filmnek mondanám. Nem is értettem ezt a jó néhány közép rossz és negatív kommentet, mert nekem teljesen más jött át ezek szerint, mint másoknak.

Már a múltkor megfogadtam, hogy olyan filmet nem nézek meg, ahol csak fekete színészek szerepelnek. Itt van ugyan néhány mellékszereplő fehér, de velük játszatták el a gonosz szereplőket, és akkor még finom vagyok.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Megmondom őszintén, egy ilyen témához nyúlni kell bátorság. Napjaink egyik pillanatát láthatjuk a filmen, amikor semmi nem jön össze, és szinte minden és mindenki ellenünk fordul. Szerintem a film jól dolgozza fel ezt a helyzetet, de túl is lépi azt.... Teljes kritika

Elhiszem, hogy sokan vannak azok, akiket érdemes érzékenyíteni a rasszista előítéletesség ügyében, de én szerintem már meghaladtam az a szintet, hogy 110 percig rágják a számba az afroamerikai nagy közös búbánatot, hogy megértsem végre. Hihetetlen didaktikus tanmese, melyben a szerencsétlen fekete nőt, aki a beteg gyerekét neveli, és napról napra élnek, sorban érik a megpróbáltatások, ráadásul egy rablás áldozata lesz olyan módon, hogy elkövetőként kerül gyanúba. Nagyon valószínűtlen az egésznek a lefolyása, olyan, mintha egy tizenkét éves írta volna.