A férfi mögött

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Na, megint felébredt bennem az erkölcscsősz. Sok véleményt elolvastam, miután megnéztem a filmet, de nem osztom azt a nézetet, hogy a feleség egy áldozat, bár a film is ezt sugallja. Ezt a szerepet (az odaadó, szolgáló nő szerepét) ő választotta magá... Többnak, talán mintegy vezeklésként, ki tudja, Freud bácsi a megmondhatója. Aztán fellázadt, mert megunta a hálátlan szerepet. Elnyomottnak érezte magát. Pedig ő maga ajánlotta fel a férjének az elején, hogy ír helyette. Mivel tudta, hogy nőként esélye sincs, ő is jól járt, mert az írásai így eljutottak az olvasóhoz, a férje pedig megkapta a hőn áhított sikert. Ez egy titkos alku volt két nem teljesen tiszta lelkű ember között, akik jól kiegészítették egymást. Ne felejtsük el azt sem, hogy mindketten könnyelműen házasságtörők lettek egy fiatal, kisgyermekes anyával szemben. Így aztán kompenzálni kellett valamivel a bűnöket. A férj a megcsalásokkal, mert sohasem érezte magát egésznek, a feleség meg a szolgai alázatosságával. Zsák a foltját megtalálta. De tényleg, ők valójában szerették egymást a sok sérelem ellenére is. Ezeket a bonyolult érzelmeket a két főszereplő nagyon szépen érzékeltette, Glenn Close sokszor szavak nélkül is. Néha nekem túl lassúnak tűnt a film, főleg az elején, azért adtam csak 3 csillagot.

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem filmet, akkor azt mondanám, hogy feszült. Várjuk, hogy mikor pattan el a cérna a feleség fejében? Mikor unja meg a folyamatos megaláztatást és semmibevételt? A férje mindenféle nővel csalja és a dicsőséget is ő... Több aratja le a nő munkájáért. Glenn Close alakítása lenyűgöző. A baj csak az, hogy a film önmagában unalmas.

A film az átlagosnál jobb, a főszereplők pedig kiválóak. Különösen Glen Close játéka emelkedik ki, akinek már legalább két Oscar-díj kellene, hogy legyen a tarsolyában. A történet életszerű, a feleség az árnyékban marad, feláldozván a karrierjét. Megalázó helyzet, de ő is jó részben hibás saját döntéséért, ami az eredményhez vezetett. Az érem két oldala...

Nagy hibám, amiről hiába próbálok leszokni, hogy a színész/színésznő első általam látott pozitív, vagy negatív alakjának megformálása a továbbiakban erősen befolyásolja a megítélésemet. Így jártam Glenn Close esetében is: a „Végzetes vonzerő” nyomán nem értékeltem a hatalmas tehetségét, csak az őrültséget láttam benne. Pedig egyike a legkiemelkedőbb színésznőknek. Ezt bizonyítja a 2017-es filmje is, amelyben kissé korosan ugyan, de megmutatta félelmetes talentumát (be is került idén az öt Oscarra jelölt színésznő közé). Érdekes történet egy olyan feleségről, aki saját írói munkásságát feláldozza a férje javára, meghúzódva a gondoskodó feleség, a múzsa álarca mögé. A férje egoista lénye kényszeríti erre a szerepre, meg az az eltökéltség, hogy szét ne essen a két gyerek számára a család biztonságot nyújtó háttere. A cselekmény kimondottan átlagos, de a két főszereplő (Close és Jonathan Pryce) kiváló alakítása emeli jóra a film színvonalát. Érdemes lesz kutakodni a filmográfiájában, bizonyára fogok találni még hasonló nívós szereplést.

Kemény történet! Amikor valaki elfelejti, mit köszönhet a társának, sőt! Még neki áll feljebb!!!