Érdekvédelmi terület

Érdekes az új perspektíva, és minden, ami a háttérben zajlik, egy megtörtént tragédia újabb feldolgozása. Korhű díszletek, bútorzat, kosztüm, stb. ne is folytassam. De! Nem kellene feltépkedni folytatólagosan a sebeket, van a 21. században is bőven e... Többmbertelenség és tragédia, van, ahol elég lenne a szomszédba menni. Lehet erről készíteni a filmeket! Hajrá! A magyar vonatkozás megemlítése miatt nem 2 csillag. 5/10

Jonathan Glazer dokumentarista hangvételű filmet rendezett a náci birodalom gyilkos technokratájának, Rudolf Hössnek a családi hétköznapjairól. Nem vagyok egy ValóVilág-néző, de az RTL Klub ValóVilág nyolcvanhatodik évadának webes közvetítését képzel... Teljes kritika

Milyen lehet egy olyan világ, mely majdnem egyezik miénkkel, de mégis a karakterek olyan dolgokat mondanak és tesznek, melyek minden morális és etikai nézetünknek ellen mennek? A történt az auschwitzi SS vezetőt és családját mutatja be kényelmetlen p... Teljes kritika

Amikor az ember ilyen környezetben él, az akkor is mérgezi, ha nem látja közvetlenül, mi történik. Szerintem ez nem is kifejezetten holokauszt-film, simán aktuális ma is. Valamivel keményebb hangulatot vártam, meg fura volt, hogy a második felében bo... Többnyolítják kicsit a történetet, de azért nem csalódtam. Végén mutattak a mai múzeumból termeket, az engem nem rendített meg most annyira, mert láttam néhány éve élőben. Amúgy van egy olyan terem is, ami levágott hajjal van tele, na azt egy percig nézni felér az összes haláltáboros filmmel együttvéve.

Azt hiszem, újra kell értelmeznem a vontatott film fogalmát. Ez mindent visz. Pedig a téma megközelítése érdekes, csakhogy a története fél mondatban elmesélhető: egy SS tisztet áthelyeznek, majd hazamehet. A drámát mindössze a háttérben felszálló füs... Többt jelenti. Igazából, nem is értem, mi volt a film üzenete. Mert, aki ismeri a holokauszt borzalmait, annak maximum egy emlékeztető, hová fajulhat az, ha egy elmebeteg diktátor és szemellenzős csatlósainak ideológiája rögeszmévé válik. Aki meg nem, az ebből az alkotásból semmit nem tudhat meg a negyvenes évek szörnyűségeiről.

Mindenképpen pozitívuma a filmnek – feltételezhetően a célja is ez volt –, hogy megosztó. Egyesek üdvözlik a második világháború borzalmainak egy eddig nem volt szemszögből való bemutatását, mások egész egyszerűen unalmasnak és szürkének titulálják. ... Teljes kritika

Az egyik legérdekesebb holokauszttémájú film, amit mostanában (sőt valaha) láttam. Nem az áldozatok iránt kelt részvétet (ők még csak nem is mellékszereplők, bár ott vannak a háttérben, halljuk az üvöltéseiket és látjuk a krematóriumok füstölgő kémén... Többyeit), és nem is a gyilkosok ördögi gonoszságát vagy állati mivoltát mutatja be. Szinte semmi mást nem látunk, csak a halálgyári topmenedzser, Rudolf Höss és családja mindennapjait. Ez „a gonosz banalitása”, ahogy Hannah Arendt írta: Höss úgy vezényli le az ipari mértékben elkövetett gyilkosságokat, hogy csak a kihívást, a feladatot látja maga előtt, a karrierje legfontosabb állomását, miközben neki is vannak úgynevezett szerettei. Jonathan Glazer író-rendező nem magyarázza el nekünk tanárbácsisan, hogy el kell ítélnünk a nácikat, de nem is menti fel őket, egyszerűen csak távolságtartóan, mégis új oldalról mutat be egy ismert történetet.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nekem kicsit ellentmondásos a napokban feltett (szintén a Maxra), az Auschwitz parancsnoka dokufilmmel... Ha gondoljátok, nézzétek meg, és észreveszitek azt, amit én is. Maga a film nyers, gyomorforgató és beteg, mármint ami azon családokat (náci) mu... Többtatja be, akik számára ez a fajta élet „természetesnek” tűnik, hogy míg pár méterre tőlük gyilkolás folyik, addig neki a legfontosabb, hogy a kis kertje rendben legyen, és mindezt úgy, hogy éjjel elviselhetetlen haláltusák, majd irgalmatlan bűz árad be a házukba... Végül is, ez tök természetes, nem?! Ezek az emberek lélek, és érzelemmentesek voltak, mint valami robotok... Borzasztó!!! Sok időt elvitt a folyamatos lépcsőzős meg sétálós jelenet, sztem ki lehetett volna tölteni egyéb más jelenetekkel is, mert túl kevésnek éreztem magát a cselekményt így. Ez a másfél óra végeredményben tömören, kis falatként mutatta be enyhén doku stílben a mocskos valóságot 1 náci családról.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A film igyekezett távol tartani magát minden olyan köztudomású információ megjelenítésétől, amiről mindannyian tudunk a náci haláltáborok kapcsán. Nem akarták legyártani az n+1-edik, hatásvadászattal megspékelt darabot lelki, morális vívódásokkal, me... Többghasonlásokkal kiegészítve. Helyette elvisz minket a „falszomszéd” táborparancsnok otthonába, kisbirtokára, hogy megmutassa, milyenek az ottani szürke keddek és csütörtökök, a vasárnapok, és egyéb más ünnepnapok. Ebben (ahogy a saját keddjeink és csütörtökjeink és vasárnapjaink vonatkozásában) semmi különleges és különösebben érdekes nincsen. Telnek a napok. Csak míg a mi falszomszédunkban nem égetnek óránként ezreket hamuvá, addig a Höss család szürke mindennapjai mögé beszüremkedik a nézőnél ez az infó, ezért ezekre az unalmas, szürke, egyforma napokra másként tekint. Üvegház, medence, veteményes, boldog gyermekek – és mindezt egy 20 centi vastag beton kerítés választja el a holokauszttól. Összességében szerintem jó film ez, de katarzist senki ne várjon. Nincsenek benne nagy dramaturgiai fogások és fordulatok, nem mintha nem lenne elég drámai önmagában az, hogy a kertből a krematóriumok fekete füstoszlopai látszanak, a ház ablakaiból a kémények is, amint lángok csapnak ki belőlük...

A film utolsó pár perce többet mondott az egész gyengére sikerült bemutató filmből. Jobban meg kellett volna mutatni a tényeket.

Döbbenetes erejű alkotás. A józan észnek teljesen ellentmondó képsorok és párbeszédek. Idő kell a feldolgozásához. Nehéz azt mondani, hogy jó vagy kiváló, mert amit látsz, az nem az. Viszont kijózanító és tanulságos.

A holokausztról ilyen megközelítésben filmet még nem láttam, de úgy gondolom, a széles nagyközönség sem. Nincs benne egyetlenegy erőszakos jelenet sem, egyetlenegy szenvedésre vagy halálra ítélt sors sem. Mégis ott vannak milliók a háttérben. És ez ... Teljes kritika

MŰVÉSZFILM! Ezt mindenki vegye figyelembe. Szórakozásra egyáltalán nem ajánlom. Ilyen pocsék, halálosan unalmas, jelentéktelen filmet nagyon régen láttam már. Semmiféle életrajzi dologról nem beszélhetünk itt, semmit nem tudunk meg, a jelleméről, az ... Többéletéről... Művészfilmnek is gyenge. Az egész film a házban, Hössék házában játszódik gyakorlatilag, egy-két percet kivéve. Béna, semmitmondó párbeszédek. „Kérsz teát?” „Igen.” Az intellektuális része kb. ennyi a párbeszédeknek. Ha 3 mondatot elolvasok bármilyen forrásból Hössről, többet tudok meg, mint ebből a filmből. Végigtekertem az egészet, megállítottam, amikor láttam, hogy talán van valami párbeszéd... de akkor is csak csalódtam. Katasztrofálisan rossz, végletekig unalmas. Az eleje úgy kezdődik, hogy 3 percig fekete vászon. Nem tudom, mi akart ez lenni, valamiféle hatásvadász baromság vagy lehet, hogy tisztelet a halottaknak, valószínű... de ezt nem az elején kell. Azt hittem, elromlott a tv-m.

Rettenetesen megrázó film, nem olyan, mint a többi alkotás ebben a témában, valami egészen újat és félelmeteset mutat. Még mindig a hatásas alatt vagyok.