A magas ősz férfi társat keres

Pierre Richard-ra úgy emlékszem, mint a világ legsármosabb ügyetlen férfijára. Mára ebből csak a szemei maradtak. A film is ilyenre sikerült, apró kis nüanszok, helyzetkomikumok sora lazán felfűzve. Az "elmegy" kategóriába tenném.

A magas szőke férfi az elmúlt évtizedek során felismerhetetlenné öregedett, legalábbis számomra. A közkedvelt Pierre Richard ennek a filmnek az elején egy megkeseredett, a gyászába begubódzott nagyapát alakított, aki a vélt agorafóbiája miatt már két... Több éve ki sem mozdult a lakásából. Változást a monoton életébe a lányától kapott táblagép okozott, mert felfedezte a társkereső oldalak hatalmas kínálatát. Ki is nézett magának egy minden szempontból megfelelő Flora nevű 31 éves szépséget, csak az ő 80 éve áthidalhatatlan akadálynak mutatkozott. A legmulatságosabb poén az volt, hogy Pierre úgy akart fényképet feltenni a netre, hogy fotót gyömöszölt be a gép egyik csatlakozó nyílásába. A történet azzal kezdődött, hogy Pierre unokája, Juliette totál részeg állapotban motorozni próbált, de Alex, az írással próbálkozó fiatalember megmentette őt a biztos balesettől. Kapcsolat alakult ki köztük, így került be a családba, ahol munkát ajánlottak neki, tanítsa meg a nagyapát a gép és az internet használatára. A történet jól alakult, senkinek se jusson eszébe, hogy egyetlen szereplő is megfelelő társ nélkül maradt. Nem kimondottan korszakalkotó mozi, amíg nézi az ember szórakoztat, de nagyon gyorsan felejthető. Az egyetlen megjegyezhető tanulság: az idő vasfoga mindenkit megrág.

Nekem ez a fajta film nem is kicsit elvont. Gyakorlatilag semmi olyan érdekes pillanata nincs a filmnek ami szerethetővé tenné. Sőt szerintem ez inkább irritáló történet szempontjából.

Nekem személy szerint nagyon tetszett a film, több okból is. Habár nem egy szuperprodukció, meglepően jó és humánus történet arról, hogy egy idős, magára hagyott ember hogyan képes kivirulni egy kis segítséggel, odafigyeléssel. A filmben egyszerre ott van az életöröm és a bizonytalanság, de egyértelműen az öröm diadalmaskodik. Hatalmas teljesítményt nyújt az idős Pierre Richard, akit egy másfajta műfajban ismertünk meg, de ez a mostani annál sokal tartalmasabb...

Pierre Richard filmjeit mindig is bírtam, nagy fazon az öreg, és ahol ő felbukkan, ott a humor is garantált. Nekem bejött a film, nem olyan harsány, mint a hollywoodi vígjátékok, de épp ez tetszett benne. Merem ajánlani!

Aranyos vígjáték, bár emlékezetesnek nem feltétlenül mondanám. Egyszeri alkalomra jó volt, általában felüdülést jelentenek számomra a francia vígjátékok. A sztorija jópofa, azt is mondanám, hogy egyedi, abszolút pozitív élmény volt.