A csaj nem jár egyedül

Pygmalion. My Fair Lady. A csaj nem jár egyedül. Ugyanazon történet több feldolgozása. Lord Bernard Shaw Pygmalion-darabja egyébként remekmű, ahogyan az 1964-ben készült My Fair Lady is. Az 1999-es feldolgozásban a történetet zanzásították, és tinikn... Többek emészthető formába öntötték. Tehát nem egy remekmű, csak egy egyszerű tinisztori, aminek talán ötlet szinten van köze az eredeti műhöz. A film egyébként (talán némileg meglepő módon) elég sok jelölést kapott különböző megmérettetéseken, és többet díjra is váltott. Annak ellenére, hogy a film átlagos, amolyan tinifilm, a maga 10 milliós költségvetését többszörösen visszahozta, hiszen alsó hangon 160 milliónál nagyobb volt a bevétele. (Megjegyzés: Egyébként azon már nem is csodálkoztunk, hogy pár éve pedig megjelent A srác nem jár egyedül, ami szintén egy feldolgozás. Joggal mondhatjuk azt is, hogy az amerikai filmipar már semmi újat nem tud mutatni, és csak újrafoldozgatásokat, átdolgozásokat vagy simán európai sikerfilmek amcsi változatát képes piacra dobni. A srác nem jár egyedül sem más, mint egy újrázás egy apró csavarral. Most fiú a történet főhőse.) Ám bármennyire is feldolgozás, és bármennyire is zanzásított, tagadhatatlanul aranyos történet. Kikapcsolódásnak, szórakozásnak megfelel. A két főszereplő kettőse pedig jól mutat a vásznon, ahogyan jól mutat a srácos verzióban is. Hogy mi lesz a történet vége? Nos, hogy megtudd, meg kell hogy nézd. Tehát ne is hallgass rám, nézd meg, és majd eldöntöd magad, hogy érdemes-e a figyelemre. Szóval, filmre fel, és jó szórakozást!

Hát igen,ha Freddie Prinze Jr.-t meglátom,feláll a szőr a karomon.A nők bálványa volt,de a szinészi véna nála nulla.Az állandóan kikerekedett szeme,és bárgyú mosolya számomra idegesítő. A film sem egy nagy pukkanás.Aranyos,bájos,de olyan semmilyen.

Egy tucat(romantikus)komédia, tipikus 90-es évek feelingje van a filmnek, akkoriban nagyon sok hasonló készült. Egyszer meg lehet nézni, egyaránt vannak benne aranyos és gáz jelenetek, Freddie Prinze Jr. alakítását viszont fájt nézni.

Ez a film nem egy filmművészeti remekmű, de nem is ezért érdemes nekiülni, hanem azért, mert az Y generáció kultikus tinifilmje, az akkori szalagavatós táncok ihletője és a Bravo magazinok anyag forrása. :D Minden lány Freddie Pr. Juniorba volt szere... Többlmes (pedig nem is jó pali), és minden harmadik lányszoba falán volt róla egy Bravo poszter. Szóval az egyszerű történet és a kicsit gagyi kivitelezés mellet a film a kor tini életérzését örökíti át, így én azt gondolom, egy estét megér.