Hidegháború (2018)

Nincs is szebb dolog, amikor egymásra talál két ember, akiket az ég is egymásnak teremtett. De mi van akkor, ha közbe szól az élet, a történelem? És mi van, ha közbe szól az emberi természet, a jellem? Pawel Pawlikowski 88 percben mesél nekünk gyönyö... teljes kritika»

Nem szállt a fejébe az elért siker a lengyel Pawel Pawlikowskinak, mert most is sikerült kiváló filmet rendeznie. Egy egymásnak teremtett emberpár tragikus szerelmének története a XX. század háború utáni legsötétebb éveiben. Zula és Wiktor a körülmén... teljes kritika»

A Hidegháború egy atipikus, bonyodalmakkal és konfliktusokkal sűrűn terhelt szerelem gyönyörű, fekete-fehér tablója. A cím is a két főszereplő furcsa kapcsolatára utal. Sem egymással, sem egymás nélkül nem tudnak élni. Olyan örök szerelem az övék, ami sosem teljesülhet be, sosem lehet igazán idilli, de véget érni sem tud. Történjen bármi is a szereplőkkel, sodorja őket a sors bárhova a világon, előbb-utóbb úgyis egymás karjaiban kötnek ki, hogy aztán vagy a külső, vagy kettejük személyiségéből fakadó belső tényezők szétszakítsák őket. Zula és Wiktor is rendkívül erős személyiségek, meg is érdemlik egymást, kapcsolatuk nem nélkülözi az ön- és egymás "mérgezését" sem, de a néző ettől függetlenül mégis drukkol nekik, mert végső soron mindketten feláldoznak egy adott ponton mindent a szerelmükért. Keserédes film a Hidegháború, gyönyörű fekete-fehér fényképezéssel, remek színészekkel és egy szomorkás-szép lezárással.

Látom a film értékeit de valahogy egyáltalán nem kapott el a film hangulata, egyszer majd újra kell néznem, de ehhez kell egy bizonyos hangulat.