Phoenix bár

Egyszerűen zseniális. Megfogott, és a bőröm alá is beférkőzött a történet - egészen a szívemig! Imádtam!

Nelly Lenz, egy felismerhetetlenségig átoperált arcú nő, holokauszt túlélő a film főhőse. Férjét, Johnnyt keresve járja Berlin utcáit. Johnny, akiről azt hiszi, és jól hiszi, hogy elárulta őt a náciknak. Vagy nagyon szimbolikusan kell értelmezni ezt ... Többa filmet, vagy egy ezer sebből vérző, minden realitást mellőző lila hülyeség. Maradjunk az első variáció mellett, de azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy elképzelhetetlen egy olyan nő, akit a férje elárul és koncentrációs táborba juttatva majdnem a halálát okozza, de a nő ennek ellenére imádattal függ rajta. Ez a leginkább elfogadhatatlan számomra, meg egyébként is számtalan filmbéli eseményt meg lehet kérdőjelezni. A különböző filmfesztiválokon nagyon gyenge lehet a felhozatal, hogy ez a film díjakat nyert. A másik lehetőség, hogy nincs szemem a „művészi” filmekhez.

Jol osszerakott zenes drama, eros tortenettel es korrekt szineszi jatekkal. Nekem ez a nacis, zsidos, koncentracios taboros tema mar elkepszetoen unalmas es egysiku, de a film mindig fel tudja dobni, amikor tulsagosan kezdene ellaposodni... Egyket jo poen, par jo zene es eszre sem veszuk, de sodrodunk tovabb.

Azt hiszem ez a film számomra az idei év legnagyobb meglepetése. Egyik ismerősömmel mentem el rá, ő kedveli a rendezőt, és kíváncsi volt az új filmjére. Ez egy brutálisan erős mozi, feszes, izgalmas, egy ízig-vérig noire-thriller, de még több is annál. Ne hagyd ki!