Allison Anders 1954. november 16-án született a Kentucky állambeli Ashlandben, az Egyesült Államokban. Alberta "Rachel" Steed és Robert "Bob" Anders gyermekeként látta meg a napvilágot. Kemény gyermekkora és fiatal felnőtt élete volt, ami nemcsak a karakterek kitalálásához való menekülési hajlamát, hanem a filmjei szereplőinek erős, de elnyomott nők iránti bennfentes szimpátiáját is elősegítette. A vidéki Kentuckyban felnövő színész mindig is emlékezett arra, hogy ötéves korában apja lábába kapaszkodott, amikor az elhagyta a... Több
Allison Anders 1954. november 16-án született a Kentucky állambeli Ashlandben, az Egyesült Államokban. Alberta "Rachel" Steed és Robert "Bob" Anders gyermekeként látta meg a napvilágot. Kemény gyermekkora és fiatal felnőtt élete volt, ami nemcsak a karakterek kitalálásához való menekülési hajlamát, hanem a filmjei szereplőinek erős, de elnyomott nők iránti bennfentes szimpátiáját is elősegítette. A vidéki Kentuckyban felnövő színész mindig is emlékezett arra, hogy ötéves korában apja lábába kapaszkodott, amikor az elhagyta a családját.
Az anyjával és nővéreivel gyakran utazó Anderst tizenkét éves korában megerőszakolták, majd a mostohaapja bántalmazta, aki egyszer fegyverrel fenyegette meg, és tizenöt évesen mentális összeomlást szenvedett. Tizenhét évesen Los Angelesből visszatért Kentuckyba, majd hamarosan Londonba költözött, hogy együtt éljen azzal a férfival, aki első gyermekének apja lett. Miután visszatért az Egyesült Államokba, végre elkezdte összeszedni élete darabjait. Beiratkozott a Junior Főiskolára, majd később a Kaliforniai Egyetem filmiskolájába. Elbűvölve Wim Wenders filmjeitől, elárasztotta levelezéssel a filmrendezőt, aki munkát adott neki mint produkciós asszisztens az 1984-es Párizs, Texas című filmjénél.
A Kaliforniai Egyetem elvégzése után, 1987-ben két korábbi osztálytársával együttműködve elkészítette nagyjátékfilmes írói és rendezői debütálását, a Border Radio című filmet, amely a Los Angeles-i punk szcénáról szólt. Első önálló munkája az 1992-es Férfi nélkül volt, amely egy egyedülálló anyáról és két tinédzser lányáról szólt. Ezt követte az 1993-as Mi vida loca, majd az 1995-ös Négy szoba és az 1996-os A szerelem hangja. Anders az utóbbi években tévésorozatokban vállalt rendezői feladatokat.
(Puncs)
