Tábori Nóra

Tábori Nóra (élt: Románia, Temesvár, 1928. június 15. - Budapest, 2005. november 23.) kiváló és érdemes művész, Kossuth és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésznő, tagja a Halhatatlanok Társulatának.

Édesapja Suba Péter, édesanyja Tábor Katalin. 1938-ban költöztek édesanyjával Magyarországra, majd 1942-től táncosnőként vállalt munkát. 1943-ban diplomát szerzett Both Béla szegedi iskolájában, melyet követően egy magántársulathoz szegődött Szombathelyen. 1945-ben a pécsi közönség előtt csillogtatta meg tehetségét, de fellépett Sopronban és Győrben is.

1949-ben már komolyabb szerepet játszhatott Szegeden Makszim Gorkij - “Ellenségek” című művének színpadi adaptációjában. Ezt követően 1951-ben a Magyar Néphadsereg Színház társulatához szerződött, mely a mai Vígszínház elődje, és halála napjáig itt is maradt.

Pályafutása egyik legnagyobb sikerét az Antigoné szerepe hozta meg számára 1956-ban, majd kabarék állandó szereplőjévé vált. Színpadi karrierje mellett számos filmben is láthattuk.

1946-ban ment férjhez először a színész, koreográfus és táncos Mezey Károlyhoz. Rá egy évre 1947. március 10-én megszületett lánya, akit Mezey Julianna névre kereszteltek. Röviddel a szülés után el is vált a férjétől. Később hozzáment Zselló Bélához, de a házasságuk szintén válással végződött. Lányának két fia született, akik Németországban élnek.

2005. november 23-án Budapesten hunyt el.