A film tökéletes példája annak, hogy ami jól áll a színpadon, az nem biztos, hogy működik a filmvásznon.
A Producereket még évekkel ezelőtt volt szerencsém látni a Madách Színházban Gálvölgyi Jánossal, Nagy Sándorral és Ladinek Judittal a főszerepben, s mondanom se kell, hogy egyszerűen imádtam. Mind a színészi alakításokban, mind a kosztümökben, mind a színpadképben és természetesen a dalokban is grandiózusat alkottak a művészek, s még napokkal az előadás után is a fülemben csengtek a dallamok.
A filmet nézve hasonló látványvilág tárult elém, a díszletek, a kosztümök egyértelműen Broadway hatást keltettek. Ami azonban a színpadon jól mutat, az olykor gagyinak hathat a filmvásznon: s ez sajnos így is történt a 2005-ös Producerekben (Gondoljunk csak Franz mű galambjaira, amelyek kicsit sem hatottak viccesnek). Egy színpadi darab egészen más színészi játékot igényel, s mivel a filmben látható színészek többsége a Broadway produkcióban is látható volt, nem is vethetjük a szemükre, hogy kissé eltúlzott gesztusokkal és hanghatásokkal keltik életre karaktereiket a filmvásznon is. De ez valahogy mégis soknak hatott a filmben.
Matthew Brodericket a Meglógtam a Ferrarival óta imádom, s Leo karakterében is ügyesen mozgott, Nathan Lane-el együtt pedig már-már olyanok voltak, mint Stan és Pan. Üdítően hatott együtt látni őket. Uma Thurmannek pedig majdnem minden jól áll, így a naiv és butuska Ulla szerepében is tündökölt.
A történet egyébként egyszerűen briliáns. Ha azt hinnénk, hogy semmi sem lehet könnyebb, mint összehozni a világ legrosszabb darabját (megtalálni a legrosszabb forgatókönyvet, a legrosszabb rendezőt és színészeket), akkor nagyot tévedünk. S amikor a Hitler tavasza végül óriási siker lesz, hallhatjuk hőseink szájából a már-már legendássá váló sort: „Mit csináltunk rosszul?”. Ez a kifordított helyzet pedig önmagában is óriási humorforrással bír, így e mellé az elcsépelt poénok teljesen feleslegessé váltak. Miközben pedig a két producer a minden idők legnagyobb Broadway bukását akarja összehozni, belekerülnek a klasszikus „barátok, majd ellenségek, s újra barátok” dramaturgiába is, amelynek a tétje elsőre úgy tűnik, hogy a jó nő és a sok pénz lesz, de a végén (természetesen) kiderül, hogy léteznek ezeknél sokkal fontosabb dolgok, még egy producer életében is.
A 2005-ös Producerekkel tehát nincsen nagy baj, csupán annyi, hogy minden kicsit sok benne. Ezt a sztorit szerintem hagyjuk meg inkább a színháznak, hiszen ott tud igazi fényében tündökölni.
60 Producerek (2005)
Két producer a meggazdagodás reményében különös tervet eszel ki: a lehető legolcsóbb alapanyagból leforgatnak egy filmet, majd a szponzori támogatás fennmaradó részét... több»
Szereplők: Uma Thurman, Will Ferrell, Mel Brooks, Jon Lovitz, Matthew Broderick
