Viszonylag hosszabb játékidejéhez képest – a műfaj jellegzetességeit tekintve – rendkívül lebilincselő történet, még azok számára is talán, akik netalán nem kedvelnék a filmvígjátékokat. Tulajdonképpen egy dokumentarista ihletésű vígjátéki elemekkel kevert akció-dráma, benne két megosztó személyiséggel – az akkoriban közel harminchoz is 17 éves fiút meghökkentő hitelességgel visszaadó DiCaprio és a marcona szerepekre unos úntalan bevállalt Tom Hanks. De persze nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a jó öreg Spielberg ez idő tájt – főleg még a Ryan közlegény megmentésén felbuzdulva erősen Tom Hanks párti volt. Ki tudja miért, hiszen a bájosan telt vonások és a kedves kis mosolytól még valaki lehet nagyon kemény. Ám a kemény még kevés (C. Eastwood – Millió dolláros bébi).
Jóllehet a történet állítólag valóban megesett az ígéret földjén, beleértve a komoly nyomozómunkát is, a műfaját mégis csak átminősíthetnénk szatírának. Ez persze számos hollywood-i darabra vonatkozhat, mivel a mézédes eklektikus rendező sármőrök sosem vették eléggé komolyan a munkájukat. Eléggé hangsúlyosnak és nagy horderejűnek. Kivételt képeznek természetesen a mély érzésű elszármazott európai filmesek és tanítványaik. A kritikát félretéve nagyon méltatnunk kell a készítők leleményességét, hogy a hébe-hóban megmaradt feljegyzések alapján nagyon is mulatságos jelenetek kavalkádját vitték a vászonra eme darabban. Azért nem véletlen az az önmagát is respektáló, makulátlan filmográfia.
Annyi bizonyos tehát, hogy szegény Frankie kész pszichológiai eset lehetett, családja potenciális szétesésére elképesztő kétségbeeséssel reagált. Ez gyújtópontja volt csodálatosan kreatív – jórészt édesapjától örökölt – elméjének. A kissé bátortalan kezdetet nem túl hosszú, de annál alkotóbb pályafutásában erős hajrával folytatta és nem is akárhogyan fejezte be. Ámulatba ejtő kiállása és hihetetlen rögtönzései csodálatra méltóak. A néző szinte már a következő jelenetet várja, s abban reménykedik hogy képes a saját maga által elképzelt rögtönzött valóságba átültetni a soron következő ámítást.
A film könnyfakasztó momentumokat sem hiányol – ahol a családi élet általánosságban jól ismert, de sokszor ki nem beszélt lassú erodálódásán töprenghetünk. Az író nem volt túl tapintatos a női szekcióban és nagyon rá húzza a vizes lepedőt a mindig a fényűzőbb életre vágyó ledér hölgyeményekre. A végleges boldogságnak hitt idilli állapot visszafordíthatatlan szétesésének tudomásul vétele borzasztó is lehet. A »fény az alagút végén« felütés a véghajrában mindenképp felüdülés, bár kissé barokkosan giccses.
Sok év távlatából is érdemes elkalandozni Christopher Walken drámai alakításán, amely sokaknál egy újabb aranyszobrot ért volna. De tudható, hogy nem annak, nem pont akkor és annyiszor jár – de nem is fontos igazán.
90 Kapj el, ha tudsz (2002)
A fiatal Frank W. Abagnale (Leonardo DiCaprio) imádja és tiszteli édesapját (Christopher Walken), mert egy jóképű zsivány, akitől nagyon sokat lehet tanulni az emberek, főleg a... több»
Szereplők: Leonardo DiCaprio, Tom Hanks, Amy Adams, Christopher Walken, Jennifer Garner
