Nagyszerű a zenéje és a színészi alakításokkal is minden rendben volt. Ami kicsit sok volt nekem az a túlszínezett képi világ, ami a fantasy felé volt hivatott terelni az alkotást-gondolom. Nekem kicsit túlzóak tűnt, és mesterkéltnek.
Ez egy teljesen rendben kidolgozott, érdekes és izgalmas dokumentumfilm. Nem volt igazán nagy dobás, de a filmtípus minden elemét hozta, így számomra rendben volt.
Ilyen buta filmet is már rég láttam, és az, hogy mennyire komolyan veszi magát, elképesztő. Jó, az alapanyagból nem biztos, hogy lehetett volna jobb filmet forgatni (Torpedó, normális?), de hát ha már ennyi pénzt beleöltek, miért nem kerestek egy normális forgatókönyvírót, akinek megmondták volna, hogy űrlényes tengeri csatás filmet szeretnének, és írjon nekik valami ütős sztorit. Sosem fogom megérteni.
Számomra ez a film megvilágító erővel hatott, mikor abban az életszakaszban voltam, hogy azt hittem, enyém az egész világ. Nagyjából ekkoriban kezdtem el érezni a repedéseket az álomvilágom és a tényleges jelentőségem között, és ez a film remekül visszhangozza ugyanezt a tapasztalatot. A fikció szintjén ez ugyanúgy működik, mint a valóságban.
A film tulajdonképpen azt a fajta humort használja, amit a későbbi Adam Sandler mozik. Csak épp itt még törekszik valami szofisztikáltságra. Ettől még persze nem lesz jobb, de egy ici-picit nézhetőbb.
Marc Webb mindent megtartott az előző részből amit szerettünk, és igyekezett még hozzá tenni ott, ahol szükséges. Én például nagyon tudom díjazni, hogy új jelmezt kapott Peter, és azt is, hogy a visszaemlékezések révén sokkal emberibbnek tűnik a főhős. A folytatásától azt kaptam, amit vártam, akciót, drámát, szerelmet és néhány csattanós poént.
Nagyon imádtam annak idején ezt a filmet, de sajnos az idő vasfoga egy kissé kikezdte, mostanra egy kicsit gagyi lett a vizuál, de ettől függetlenül még mindig egy nézhető darab. Mindenkinek csak ajánlani tudom! :)
Hosszú, unalmas, CGI-szagú, nem derülnek ki egyértelműek a szereplők motivációi, egyszer csak azt vesszük észre, hogy valaki meggonoszodik és úgy marad, Padmé meg sokat sír, és nem értjük, hogy miért. Ha ez egy modern, lélektani, egzisztencialista dráma lenne, vagy valami hasonló posztmodern dolog, azt mondanám, oké, de így, hogy ez a Star Wars, ahol lézerkardozni kell keményen, meg furcsa lényekkel társalogni, meg űrhajókban utazni, akkor nem igazán értem, hogy miért ebbe az irányba ment a történet.
A Boszorkányvadászok egy nagy katyvasz, minden percében esik szét, az forgatókönyv rettenetes akárcsak a rendezés, a színészek meg, hát azt hiszem életük egyik legnagyobb hibáját követték el. És pontosan egy látszik az arcukon másfél órán keresztül.
Nagyon vártam a Lucy-t, az előzetesek alapján jó filmnek ígérkezett. Sajnos nagy csalódás volt megnézni. Sok filmbeli megoldás erőltetettnek és következetlennek tűnt, és a történet befejezése is borzasztóan gyenge lett. Egyedül Scarlett Johansson alakításával vagyok megelégedve, de mondjuk őt éjjel nappal bírnám nézni. Egészében a film szerintem még a közepes színvonalat sem üti meg.
Szerintem az új filmek sokkal jobb látványvilággal, sokkal átgondoltabb koncepcióval készültek, mint a régebbiek, és azok közül egyébként még ez az egyik legjobb. Annyira messze van még ebben a filmben a történet az eredetitől, hogy ha valakinek nem tetszik a dolog, meg sem kell néznie, mert ugye nem ad hozzá semmit. Szóval: egy izgalmas, csillagközi utazásnak tökéletesen megteszi.
Beteg sötét, zavaros és zavaró történet, olyan David Lynch-féle borzongás, amit nehezen lehet megemészteni és értelmezi - épp ettől nagyon kevéssé válik szimpatikussá a film, mert végig az az érzésem volt, hogy én vagyok teljesen hülye, hogy nem értem, ami történik. A Mulholland Drive az a film, amiből az ember semmire sem emlékszik, csak nagyon mély és erős hatásokra, amiknek viszont semmi kifutása nem volt. Kösz az újabb rejtvényt, David.
66 Dobrynya Nikitich i Zmey Gorynych (2006)