Alapvetően nem volt rossz, egy kicsit szeleburdi, de hát milyenek legyenek a tini teknőcök? Megan Fox szexibb, mint valaha, már csak miatta is megérte megnézni a filmet, ami amúgy nem hibátlan, de szerethető.
A fiatalság szórakoztatására született ez a kísérlet. Olyan amilyen, de a főhős mai szemmel nézve is olyan erős karizmával bír, hogy azonnal elnyeri a szimpátiánkat, amint megjelenik a színen.
Nekem több sebből is vérzik ez az alkotás. Monoton a hangulata, amikor Roxfortba repülnek az autóval, az sem lett eléggé izgalmas. Ráadásul Dobby nagyon idegesítő. Nem varázsol el, egy közepes popcorn mozi.
Kunta Kinte története egy kicsit másként és egy kissé megkurtítva. De pontosan a tömörsége miatt olyan izgalmas és érdekes ez a sorozat. Amerikai tollból hasonlót még nem láttam. Gondolok itt a történetre és a kosztümös mivoltára is, mivel ezen a téren is nagyon precíz és aprólékos a sorozat kidolgozása.
Nagyon nagy szeretettel hallgatom ezeket a dalokat, mindegyiket kívülről tudom, és néha dúdolgatom, de ki nincsen így ezzel, akinek egy kis melegség van a szívében a magyar operett iránt...
Kevin Costner emiatt a film miatt utasította vissza a Remény rabjai c. film főszerepét. Élete egyik nagy ballépése, mert ez a film a nézhetetlen kategória sajnos. Annyira szétesik, rossz színészi játék, és közhelyek tömege, hogy nem is értem, hogyan gondolhatta a készítés közben, hogy ez jó lesz. Karrierjének szégyene ez a film.
Key és Peele az eddigiek során már bizonyították, hogy igazán jól teljesíteni komédiákban tudnak. Ez az új filmjük sem okozott számomra csalódást, bár nyilván nem az éve vígjátéka, az önfeledt szórakozás garantált.
Ez inkább nevetséges mint vicces. A legtöbb poén szörnyen lapos és egyáltalán nem humoros, bár néha voltak részek, amikor tudtam nevetni. Én eléggé erőltetettnek éreztem, de talán ez azért is van, mert soha nem is tetszettek nekem az ilyen filmek, azért csak igyekszem esélyt adni ezeknek, még ha többnyire csalódok is.
Hát ami azt illet, nekem eléggé nyomasztó volt ez a film és nem vagyok róla meggyőződve, hogy minden részletét értettem, az biztos, hogy újra kell nézni, csak az nem biztos, hogy újra késztetést fogok rá érezni.
A legnagyobb egyértelműen Quinn válán nyugszik a szerepeket illetően, és persze a tehetséges és csábos Oneill vállán. A főszereplő, Sarrazin teljesen érdektelen, és a fő gondolati motívumot, azaz a szabadság eszméjét illetően is vannak vakfoltjai. MIndezek ellenére van valamije, amivel megfogja a nézőt.
Az egyik legtúlértékeltebb színész legtúlértékeltebb filmjének tartom a Mátrixot, amiben Keanu Reeves azon kívül, hogy ostobán néz, hülyéket kérdez és két jelenetenként meglepődik, nem igazán történik semmi. Akciófilmnek túl sötét, a történet értékelhetetlenül unalmas és elcsépelt. Azért, mert a főszereplőkön menő fekete cuccok vannak, még nem lesz tartalma és mélysége a cselekménynek, ezt át kellett volna gondolni rendezés előtt.
Azt érzem a filmen, hogy tucatgyártásban készült, és bár nem tud semmi eredetit felmutatni, megpróbálnak elsütni egy bevált receptet. Új helyre költözik főhősünk, aki hamarosan egy hullába botlik, és a thriller már el is kezdődött...
67 First Girl I Loved (2016)