Ez egy fárasztóan közhelyes, sablonos film. A szerelmi szálat már nem is mondom, igazán kihagyhatták volna, mert néha bizony csöpögött a nyáltól. Voltak benne szép számmal logikai bukfencek is, a poénokon nevetni nem sok kedvem volt, sőt, néha nem értettem, hogy mit kerestek egyáltalán ott. A történet mondjuk legalább lendületes volt az utolsó pillanatig, és kiemelném a színészek játékát is.
Nos, hát egész jó kis sorozat, egész jó a humora is, bár nem mondom, hogy szakadtam a röhögéstől, ennek ellenére szerintem remek chill out koncepció. Az alakítások néha egy kissé túl vannak tolva, ez picit zavaró volt számomra, és bár nem is az a fajta sorozat, ami nagyon nézeti magát, de egyszer érdemes belevágni.
Butuska, de szórakoztató B kategóriás poszt apokaliptikus sárkány gyilkolós akciófilm a batmannal a főszerepben. A film költségvetése csaknem 100 millió dollár volt, mégsem sikerült egy igazi élvonalbeli produkcióval előrukkolniuk a készítőknek, viszont sör és pizza mellé lecsúszik.
Nekem annyi előnyöm volt, hogy csak felnőtt fejjel láttam a filmet valami házibulin, és én remekül szórakoztam. Ez annyira rossz, hogy nem találok rá szavakat. Olyan, mintha a Sharknadót nézném meg A-listás hollywoodi színészekkel a főszerepben. Ez egy akkora katasztrófa, hogy csak ajánlani tudom, igazságtalan lenne mindenkivel szemben, aki látta, ha te nem nézed meg.
Ez tipikusan az a keserédes film, ami után te is átgondolod az életed, és elmélázol rajta, vajon miért is kell annyira ragaszkodni mindig a rideg valósághoz, mikor azt hozhatnál ki az életedből, amit csak akarsz. A Nagy Halat el kellene készíteni mesekönyvben, s ifjúsági irodalomként is megállná a helyét. Tehát lenne még benne potenciál, ilyenkor sajnálja az ember, hogy nincs folytatása.
Hangulatos és bizarr modern mese, ami nem akar szájbarágósan rámutatni, milyen elutasítóak is az emberek, ha valaki eltér a normálistól. Úgy tud érzelmes és mondanivalóval teli lenni egyszerre, hogy nem valami grandiózus giccsapokalipszist zúdít ránk. Ellentétben sok mai Tim Burton filmmel, megmarad az egyszerűség és művésziség ideális mezsgyéjén. Ez egy olyan film, ami megérett egy feldolgozásra, de félő, hogy képtelenek lennének hasonló színvonalú, ütős alkotást létrehozni belőle.
Gengszterkedés, kétségbeesés, különleges, megdöbbentő befejezés. Elmondható, hogy végig egyfajta érdektelen hangnemet ütögetett. Egészében semmi extra...Egyszernézős, kibírható.
A neo-noir disztópiákban mindig megkapó az urbán-valóság eltorzult ábrázolása, a Dark City sikerét is a látványvilága és a hangulata szavatolta - amihez kellett az ismerős városi környezet és az ahhoz tartozó elidegenedett életérzés, a "rossz közérzet a kultúrában".
Ahogy az első, úgy a második Karib-tenger kalózai-rész is egy teljesen tisztességes, átgondolt, hatalmas büdzsével meghintett, ügyeskezű grafikusok által megkomponált, korrekt iparosmunka. A működő karaktereket, mint a bolond kalózt, a félelmetes kalózt, a botcsinálta, de tehetséges kalózt és a jó csajt ismét összegyúrták egy adag misztikummal és ijesztő titkokkal, hogy izguljunk egy kicsit, hogy vajon kitart-e a popcorn a film végéig. És nem.
Ez valójában egy igazi utópisztikus fantáziakép. Igaz, hogy kicsit elszállt felette az idő, de még így is megvan a hatása az utókor nézőire. Szerintem.
Azért annyira nem borzasztó, mint ahogy itt néhányan írják. Persze sokat nem kell várni tőle, de engem végülis le tudott kötni. Nem mondom, sokáig emlékezni fogok rá, de egyszeri nézésre rendben volt.
A hagyományos kínai opera két színészéről szól. A szoros barátságot megzavarja az egyikük életében felbukkanó szerető. A történet a fejlődő kínai politikai rendszer előterében játszódik. Így csaknem három órát tölthettem a színek és érzések csodálatos ölelésében, ennek a filmnek hála.
Először úgy fest, mint egy sima romantikus komédia, de azzal a különös befejezéssel egy drámába fordul át. Paul Newman absyolút kedvencem volt végig...minél idősebb korában szerepelt, annál jobb volt filmjeiben.
Egy remek mozi arról, hogy a hétköznapok embere számtalanszor találkozik olyan helyzetekkel, melyek próbára teszik erkölcsi tartását; megkérdőjelezik a jó és a rossz közti különbségtétel képességét; és felteszi a kérdést: kik vagyunk mi, hogy különbnek gondoljuk magunkat másoknál? Susanne Bier ismét egy komoly témához nyúlt.
Sajnos, a film forgatókönyve nem üti meg a főszereplő színésznő kvalitásait. Szerintem kifejezetten bosszantó, hogy egy ilyen fruskát játszik. Egyáltalán nem szerencsés szereposztás.
69 A hihetetlen Hulk (2008)