Nem is értem, hogy lehet, hogy csak most bukkantam rá erre a filmre. Nagyon magával ragadott, páratlan ötlet a horrort, romantikát és kungfut így ötvözni.
Colin Firth és Rachel Weisz egy filmben, ez valami zseniális! Szerintem az ő alakításuk egyszerűen viszi a pálmát, nálam legalábbis. Egy kissé elrugaszkodott a sztori ugyan, de ettől eltekintve szerintem nagyon jó hangulata van.
Steven Seagal sikeresebb akciófilmjeinek egyike. Érdekes a története egy titokzatos múltú emberről, akinek meggyilkolják a fiát és próbálja megtalálni az elkövetőt. Tehát semmi extra, mégis elégedett vagyok. Nagyszerűen felépítették a főszereplő karakterét, rendíthetetlenül kitart a célja mellett. A mellékszereplők se rosszak. Ahhoz képest, hogy láthatóan alacsony költségvetésből készült a film, szerintem kihozták belőle, amit lehetett.
természetesen és nyilvánvalóan nem lehet benne szó objektív hírádási értékről, mivel igaz, hogy bizonyos mértékben erősen összefügg az újságírás műfajával, ugyanakkor mint olyan, mégiscsak egy konkrét személy, vagy személyek szubjektív válogatása alapján mutat be dolgokat a külvilágból. Ez persze mit sem von le abból, hogy egy nagyszerű projektről van szó.
Steven Seagal úgy látszik sose éri be kevesebbel, mindig meg akarja menteni a világot. De valaki már végre fölvilágosíthatná, hogy nagyon gagyi, és hagyja már abba ezeknek a vackoknak a forgatását. Bár meg kell hagyni, hogy már ennél rosszabbat is láttam tőle.
kicsit erőltetetten humoros, de érdekes kontraszt Eddie Murphy más filmjeihez képest, ez inkább akció mint komédia, nagyszerűen eltalált negatív hőssel
Az első másodpercek után rá lehet jönni, hogy egy B-kategóriás akcióról van szó a kilencvenes évekből. Átlagosan jó, szórakoztató, akciódús, kigyúrt sármos főhős. Pár Lundgren-filmet biztosan maga mögé szoríthat.
Számomra elég ellentmondásosnak tűnik. Zhangke sajnos az utóbbi időben elég elvszerűen, egyfajta didakticizmussal kezdett működni, amit ebben az esetben szépen ellensúlyoznak a színészi teljesítmények és a nagyszerű technika a vágásban, a világításban, és a jeleneteknél úgy általában.
Ez is olyan, mint a hetvenes évek tiédzserfilmjei. MInden a lázadásról és a szabad vélemény nyilvánításról szól. Igaz, hogy a nem Ramones rajongóknak nem sokat mond az egész, de mivel én nyakló nélkül fogyasztottam anno és még most is a szívem csücske, öt pont.
a könyv sem tartozik Forsyth remekművei közé, ahogy ez a film sem nyerte el a tetszésemet. kár, hogy Patrick Swayze ilyen B-kategóriás vacakkal zárta le a filmes karrierjét
65 Szellemharcosok (1987)