Ezzel a nővel bármikor meg lehet nézni egy filmet, de ezt azért is szeretem nagyon, mert érzékletesen mutatja be, milyen is volt a hatvanas évek New Yorkjának világa, ami engem különösen érdekel, szerintem egy nagyon izgalmas korszak volt, és annak ellenére, hogy ez a film persze egy szerelmi történet, sok mindent el is mond arról, hogyan gondolkodtak, és hogyan éltek akkoriban az emberek.
Nagyon egyedinek találtam ezt a filmet a Mester többi filmjéhez képest. Látszik, hogy színdarab feldolgozásaként készült és ez eleve probléma tud lenni filmeknél, egyszerűen a film és a színház két külön dolog. Összességében nem sikerül rosszul, de valahogy az volt az érzésem, hogy nem igazán tökéletes az egész, és ha jól tudom, maga Hitchcock sem volt megelégedve vele, szóval talán nem csal az ösztönöm.
Erős közepes ez a film az én szememben. Jól van összerakva, a színészi játék sem teljesen elviselhetetlen, bár W.H. nem az igazi, be kell valljam, de a zene jó, és a sztori is, a romantikus szál sem túlságosan erőltetett, szóval minden megvan benne, amire egy elfogadható filmhez szükség van.
Hát ez a film engem teljesen elvarázsolt. Brad Bird egy nagyon ereti rendező, ezt már az Oscar-díjas animációs filmjeivel is bizonyította, de számomra most ért fel a csúcsra. Őrületesen, kreatív látvány, remek színészek és magával ragadó történet. Az év pozitív csalódása eddig.
Szerintem ez egy picit unalmas volt. Nem is igazán értem, hogy ez le tud-e egyáltalán valakit kötni. Valahogy ilyenkor átérzem, hogy a régi filmek nem igazán voltak érdekes, de azért megnézték az emberek, mert hát újdonságnak tűnt.
Mit mondhatnék, ez nem a legjobb Miss Marple adaptáció. Egyszerűen nem jön át ennek a történetnek a hangulata a film képi világán keresztül. Persze izgalmas meg minden, csak épp túlságosan harmonikus az egész.
Annyira nagyon próbáltam szeretni ezt a filmet, de sehogy se ment. A poénok elképesztően idétlenek, a történet rém szimpla és lebutított az alakításokról pedig már nem is beszélve. Talán hatéveseknek tudnám ajánlani, nekik tényleg egész jó szórakozás lehet, bár én a saját gyerekemnek biztosan nem mutatnám meg.
Nekem Albert Brooks karaktere egy kicsit idegesítő volt egy idő után, de Michael Douglas alakítása nagyon tetszett. Érdekes ez, mert ilyen kettősség az egész filmben fellelhető. Van egyfajta bűnös élvezeti értéke, ugyanakkor egészen rendben is van.
Ha csak pusztán a címben történő utalást nézem, nem egyértelmű, hogy valójában ki is az áldozat. Nagyon jó kis játék ez, amit nem egyszerű felfejteni, épp ezért a film bőven ad rágódni valót. Jane Fonda igazából sosem volt a kedvencem, de ebben a filmben szerintem zseniálisan alakított.
Nagyon furcsa volt látnom ezeket a nagy színészeket ilyen fiatalon, nagyon érdekes, hogy már ekkor ennyire kiforrott volt az ő játékuk. Ritka manapság az ilyen, ezek a művészek szinte bármit el tudtak játszani. Ebben a filmben pedig egyenesen remekeltek, már csak miattuk is érdemes megnézni!
Nekem ez a koncepció sajnos eléggé erőltetett volt, annyira, hogy már kínosan feszengtem a székemben. Azért bibliai témát láttunk már sokkal jobban is feldolgozni, ráadásul úgy, hogy azzal az ember tényleg azonosulni is tudjon. Ez a film egyszerűen csak öncélú. Nagyobb a füstje, mint a lángja.
85 Álom luxuskivitelben (1961)