Ez a film nem csak horror – egy érzelmi hullámvasút is, ahol értük a világvégét és az emlékezést. A “memento mori” téma durván eltalált, és Spike karaktere konkrétan kinőtte magát. Jodie Comer megöl a jeleneteivel, mintha minden pillanatnyi valós lenne. Pure art.
Totál meglepett, hogy egy ilyen női központú film ennyire tud erős és érzékeny lenni egyszerre. Ritka, hogy egy rendező ennyire belemerül a karakterek lelki életébe. Nekem nagyon betalált.
El tudom képzelni, hogy amikor az alkotók összeültek, ez egy jó ötletnek tűnt. De a kivitelezés és a végeredmény borzalmas lett. Kb. mint Frankenstein és a szörnye.
Oké, ezt szerintem messzire kerüljétek el, ez egy akkor katyvasz, hogy ilyet még nem látott a világ. Semmi kerete nincs a történetnek. Simán kihagyható.
Én pl nem értem, hogy ezt a filmet miért kell lepontozni, amikor rendben van, hogy régi, de az emberi viselkedés azért olyan nagyon sokat nem változott ezekben az évtizedekben.
Egyszer nézhető, de amúgy aranyos film. Nem mindenben tudtam azonosulni a főhőssel, héna pedig kicsit leült a dolog és nem éreztem olyan erősnek, de egy laza délutánt tökéletesen elvisz.
33 28 évvel később (2025)