Számomra nagy csalódás volt ez a film, főleg, hogy északi alkotóktól való, azok mindig megörvendeztettek idáig. Szenvedtem, érezhetően kínlódott a rendező is, nagyon primitív a bonyodalom is a filmben.
Szerintem ez a film nagyon ott van. A lehető legjobb színészpárosítást rakták össze a filmben, akik lássuk be, eléggé meghatározó vígjátékot készítettek a kilencvenes években. Ettől függetlenül persze a fenti filmnek megvannak a gyengéi, sőt. Sokszor nagyon erőltetett a humora, de ennek ellenére még mindig élvezhető.
Hát ez a film valami elképesztő. Ilyen erős atmoszférájú mozit már nagyon rég láttam, remek szereplőválogatás, hihetetlen tempó és őrületes látvány. Az év filmje!
Szerintem a Disney próbálja egyre alacsonyabbra tenni önmagánál a lécet. Ezzel a filmmel szerintem ezzel most nagyon összejött neki. Nem tudom, miért kell olyan műfajokat vegyíteni, ami szemmel láthatóan egyáltalán nem tud együtt működni. Hatalmas arrogancia ez a készítőktől, mivel ezzel csakis a nézőknek ártanak. Gyakorlatilag teljesen időpocsékolásnak érzem, hogy megnéztem ezt a filmet.
Stieg Larsson munkája méltán érdemelte ki a világhírt, mivel nagyon izgalmas karaktereket sikerült összeraknia ezekben a könyvekben, és a néző/olvasó tényleg izgul és érdekli, hogy mi lesz a szereplők sorsa. Ráadásul a történet sötét és mocskos részei egyáltalán nem a valóságtól elrugaszkodottak, így még csak az az érzése sincs az embernek, hogy ez teljesen képtelenség.
Tetszett, ahogy fokozatosan kibontakozik a főszereplő "tragédiája". Ehhez a kiváló színészi játék is hozzátartozott, de nekem az egész film tetszett, a rendezés is, minden. Plusz nagyszerű hangulatot tudott teremteni, amihez persze hozzájárul maga a tény is, hogy ez a film sem bizony ma készült.
Akkoriban, amikor a széria futott a tévében valahogy lemaradtam róla, és csak tavaly pótoltam a hiányosságot, de akkor néhány nap alatt ledaráltam az egészet. Ez így pont jó volt, annyira talán nem kötött volna le, hogy hétről hétre kövessem, így viszont nagyon jó emlékeim maradtak róla. Nagyszerű történet, és ehhez mérhető színészi alakítások, az ilyesmire mindig vevő vagyok.
Nálam még egy délutáni mozinak sem menne el, nagyon gyatra az egész, összecsapott, és rettenetesen hatásvadász. Az igazi Frankenstein fanok sem találják meg benne, amit szeretnének, de igazából azok sem, akik érdekes történetre vágynak. Egyedül a látványvilág az, ami vonzhatja az embert, ha valaki megszállott CGI mániás, akkor az nézze meg nyugodtan.
Tim Burton rendezés, és sehol egy jó Helena Bonham Carter? Ja, biztos akkor még nem voltak házasok. Van viszont egy Johnny Depp, mint Burton filmjeinek visszatérő kelléke. Én biztos meg lennék sértődve, ha színészből szép lassan díszletté avanzsálnék, de Depp biztos máshogy van ezzel, ha még mindig kitartóan vállalja el a rendező egyre betegebb filmjeinek egyre betegebb szerepeit. A film egyébként nagyjából azt nyújtja, amit a plakáttól várnánk, úgyhogy nem, Tim, nincs benned semmi eredeti. Csak sötétség.
Én kikapcsoltam az agyam és még úgy sem tudtam élvezni. A karakterek nekem nagyon idegesítőek voltak. Nincs fantázia ebben a filmben, ami nem feltétlenül elvárás, csak akkor már ne legyen ilyen vérunalmas és érdektelen és az embernek olyan érzése, hogy már látta ezt a filmet.
Kicsit lehetett volna több, vagy még inkább jobb poén ebben a filmben. Az, hogy a fél világ szellemi fogyatékos nem annyira poén egy ponton túl, már csak azért sem, mert sok szempontból már ma is egy ilyen világban élünk. De azért szerintem ki lehetett volna hozni többet ebből a filmből, kicsit talán túlságosan hagyatkoztak arra, hogy az alapsztori elviszi a hátán az egészet.
Ez a film egy menthetetlenül aranyos romantikus klasszikus... Őszinte, emberi, szerethető, kellemes. Nem akar túl sok lenni, és nem is lesz túl kevés. Végigvisz minket egy történeten, amivel mind tudunk azonosulni, magunkra és barátainkra ismerünk benne. Szépen keveri a barátság, a szerelem, az idő kategóriáit, és az üzenete mélyén a múlhatatlan szimpátia rejtőzik, ami nem címkékben gondolkodik, s pont mert oly igazi, egyszerre nagyon nehéz megsemmisíteni, mégis törékeny és óvni kell. Érdekes játszma ez.
Egészen ütős sztori, és azt is el kell ismernem, hogy bár a szereposztás eléggé gyenge, egy nagyon jó hangulatú filmet sikerült összehozniuk az alkotóknak, tele remek alakításokkal. Én csakis ajánlani tudom.
Van ebben a sorozatban valami shakespeare-i, már ami a mélységét és drámaiságát illeti. Nem tudom, honnan szedik az írók ezt az egész sztorit, de csak gratulálni tudok. Ilyen forgatókönyv nem sok születik. Kurt Sutter egy zseni, és ehhez nem sokat kell hozzátenni. Nagy űr marad majd a sorozat után, és hát ez most már az utolsó évad, de ahogy ismerem a készítőket, a finálét alaposan meg fogjuk emlegetni.
Nem volt rossz film, érdekes volt találgatni, hogy vajon ki a gonosztevő. De inkább olyan krimis jellegű thriller volt, kevés volt benne a feszültség, és pláne nem nagyon volt benne semmi rémisztő, és még az ördög témával kapcsolatos spirituális vagy mitikus elemeket sem igazán játszották ki, így annyira nem volt a kedvencem. De nem volt azért benne semmi nagyon rossz.
Nem dobtam el az agyam a sztoritól, de igazából ebben az esetben ez nem is zavar, mert a karakterek simán elviszik ezt a sorozatot. Ha az írók egy kicsit jobban megerőltetnék magukat, simán ott lehetne a White Collar a legjobbak között, Borneren nem múlik, az biztos.
61 Dreng (2011)