Harry és Sally (1989)

A film arra a klasszikus kérdésre keresi a választ, hogy létezik-e barátság férfi és nő között. Ha állást kellene foglalnom ebben a kérdésben, akkor én is Harry véleménye mellett tenném le a voksomat. Persze létezhetnek kivételek, de csak nagyon elvétve. Rátérve a filmre: igen, a 80-as, 90-es években még tudtak élvezhető romantikus vígjátékokat csinálni, a Harry és Sally az egyik legjobb a kategóriájában, amelyben nyilván nagy szerepe van a színészeknek: Meg Ryan a műfaj egyik legnevesebb képviselője, s meg kell hagyni, hogy gyönyörű ebben a filmben (ez azóta a semmivé lett, hála nem kevés plasztikai műtétének). Ő tipikusan azt a stílust képviseli, amellyel el lehetett adni a romkomokat, a s... több»

Én azért néztem meg, mert a Gleeben felhozzák példaként és kíváncsi lettem. Érdekes film, mert az örök kérdést (is) feszegeti, lehet-e nő és férfi között barátság. Mindemellett habár valóban elavultnak tűnhetnek a ruhák, a frizurák, vagy a technikai eszközök, de ettől még élvezhető. Nekem nem lett kultfilmem, de lehet igaza van annak, aki azt íra, hogy nem mindegy mikor látja az ember. Lehet, hogy ha a jövőben újra megnézem, megint más lesz a véleményem róla.

Ha szereted a vintage Woody Allent, szeretni fogod az új Rob Reinert. És ami a legérdekesebb benne, hogy ellenáll az időnek. Ugyanolyan szórakoztató ma is megnézni, mint akkor. Lehet, hogy a helyszínek, az öltözékek avulnak, de az érzések nem.

Ez a film egy menthetetlenül aranyos romantikus klasszikus... Őszinte, emberi, szerethető, kellemes. Nem akar túl sok lenni, és nem is lesz túl kevés. Végigvisz minket egy történeten, amivel mind tudunk azonosulni, magunkra és barátainkra ismerünk benne. Szépen keveri a barátság, a szerelem, az idő kategóriáit, és az üzenete mélyén a múlhatatlan szimpátia rejtőzik, ami nem címkékben gondolkodik, s pont mert oly igazi, egyszerre nagyon nehéz megsemmisíteni, mégis törékeny és óvni kell. Érdekes játszma ez.

Egyetlen egy korszak van, amiben rossz ötlet megnézni: ha az ember kétségbeesetten egyedül van, és régóta, menthetetlenül elkerüli a szerelem... Ahogy megragadják a részletekben az ördögöt, tényleg megfacsarják az ember szívét. Ez a szép ebben a filmben, amit annyiszor próbáltak lemásolni a műfajban, de olyan, mint a Harry és Sally, kevés van, mert amit tényleg megcsíptek, mi a női és férfi viszony lényege.