Harry és Sally

Amikor először láttam roppant unalmasnak találtam, de most érettebb fejjel megláttam benne az értelmet. A férfi és a nő mennyire különböző és mégis mennyire összhangba tudnak kerülni és ki tudja megmondani ki kihez vonzódik és vajon mikor találjuk m... Többeg azt az embert aki igazi társunk tud lenni. A filmben mindvégig tudjuk ebből a barátságból is több lesz, de hogy az mikor érkezik el megtudhatjuk ha végig nézzük. Különféle kapcsolatok történetét is felvillantják ami talán reményt adhat másoknak is. Remek a hangulathoz illő zenék is csak hozzáadnak a filmhez.

A film arra a klasszikus kérdésre keresi a választ, hogy létezik-e barátság férfi és nő között. Ha állást kellene foglalnom ebben a kérdésben, akkor én is Harry véleménye mellett tenném le a voksomat. Persze létezhetnek kivételek, de csak nagyon elvé... Teljes kritika

Én azért néztem meg, mert a Gleeben felhozzák példaként és kíváncsi lettem. Érdekes film, mert az örök kérdést (is) feszegeti, lehet-e nő és férfi között barátság. Mindemellett habár valóban elavultnak tűnhetnek a ruhák, a frizurák, vagy a technikai ... Többeszközök, de ettől még élvezhető. Nekem nem lett kultfilmem, de lehet igaza van annak, aki azt íra, hogy nem mindegy mikor látja az ember. Lehet, hogy ha a jövőben újra megnézem, megint más lesz a véleményem róla.

Ha szereted a vintage Woody Allent, szeretni fogod az új Rob Reinert. És ami a legérdekesebb benne, hogy ellenáll az időnek. Ugyanolyan szórakoztató ma is megnézni, mint akkor. Lehet, hogy a helyszínek, az öltözékek avulnak, de az érzések nem.

Egyetlen egy korszak van, amiben rossz ötlet megnézni: ha az ember kétségbeesetten egyedül van, és régóta, menthetetlenül elkerüli a szerelem... Ahogy megragadják a részletekben az ördögöt, tényleg megfacsarják az ember szívét. Ez a szép ebben a film... Többben, amit annyiszor próbáltak lemásolni a műfajban, de olyan, mint a Harry és Sally, kevés van, mert amit tényleg megcsíptek, mi a női és férfi viszony lényege.

Ez a film egy menthetetlenül aranyos romantikus klasszikus... Őszinte, emberi, szerethető, kellemes. Nem akar túl sok lenni, és nem is lesz túl kevés. Végigvisz minket egy történeten, amivel mind tudunk azonosulni, magunkra és barátainkra ismerünk be... Többnne. Szépen keveri a barátság, a szerelem, az idő kategóriáit, és az üzenete mélyén a múlhatatlan szimpátia rejtőzik, ami nem címkékben gondolkodik, s pont mert oly igazi, egyszerre nagyon nehéz megsemmisíteni, mégis törékeny és óvni kell. Érdekes játszma ez.