Nekem egyszerűen nagyon bejött az egésznek a hangulata. Az a fajta, amit egy unalmas estén simán meg tudtam nézni, nagyon ki tudott kapcsolni, mivel nem igényli annyira a figyelmemet ugyan, mégsem unalmas.
Elképesztő, mennyire imádom ezeket a régi szörnyfilmeket. Természetesen nem is a látványviláguk miatt, hiszen az eléggé szegényes, de kreativitásban nem szenvednek hiányt. Bár a Ghidrah talán az egyik legelrugaszkodottabb ötlet, ami ebben a műfajban született, mégis szerintem az egyik legkomplexebb is. Rengeteg más sztorit hoz be, és így eléggé masszív univerzummá áll össze az egész. Szerintem ebben van az az ereje, amiért érdemes megnézni ezt a filmet.
Eléggé vegyesek az érzéseim. Folyamatosan az volt az érzésem, hogy a Wall Street farkasának mondjuk a folytatását nézzem, nagyon hasonló volt a koncepció, csak csavartak rajta egyet. Matthew McConaughey fantasztikus volt, de ez nem mondható el sajnos a többi színészről. A történet sokszor már annyira abszurd volt, nem is tudom volt-e oylan pillanat amikor el tudtam hinni, hogy a valóságban is megtörténhet ilyesmi, hogy még tovább rontott mindenen.
Hát, ez elképesztően gyönyörű film, és talán pont emiatt érzem azt, hogy ennek aligha lehet valóságtartalma, hiszen olyan ritkán találkozunk a mindennapokban olyan emberekkel, akik ennyire feltétel nélküli szeretetről tesznek tanúbizonyságot. És talán pont emiatt is kellene sokaknak ezt megnézniük, hogy a gondolkodásmódjukon változtathassanak.
Ritka eset nálam, talán nem is fordult még elő, de ebben a filmben nekem egy karakter sem volt szimpatikus. Valószínűleg annyira jól alakítottak a hölgyek, de rettenetesen idegesítő volt mind. Máskülönben a humora sem valami emelkedett, inkább mondanám kínosnak.
hihetetlenül bizarr egy film, de az abszurditása fölülírja az összes apró hibát, amit az amatőrizmusnak lehetne betudni.
egyébként úgy tűnik, nem csak Tarantino tudja jól kihasználni a régi melódiákat...
Aki szereti az állatos, lovas filmeket, annak tetszeni fog. Máskülönben itt-ott próbál vicces is lenni, de mivel ez egy német film - már bocs - nem igazán sikerül neki.
Érdekesen hatott rám ez a családi dráma hangulat. Mintha a család tökéletesen idilli lett volna, ám a testvérek mintha nem lettek volna valami túl közeli kapcsolatban...
Az én idegeimet egész biztos, hogy elölte, rettenetesen bugyuta ugyanis az egész film. Mintha nem is ma csinálták volna, és mintha nem is Magyarország vezető színészei játszanának benne. Hát, ez nagyon félrement, szerintem már-már nézhetetlen.
Kicsit furcsa volt számomra, hogy egy zínházi előadás felvételeit látom, de szerencsére az operatőri munka nagyon profi volt, így egy idő után már nem is zavart a dolog. Az előadás/film egyébként nagyon jól sikerült, és a zenés részek is rendkívül igényesek.
Nagyszerű horror, hihetetlen megoldás, hogy fekete-fehér. Ezt a hangulatot nem is tudom, hogy újra tudta-e igazán teremteni bármelyik másik zombifilm azóta. Ez ugyanis nem az idegesítő jump-scare-ekre épül, hanem valódi, kidolgozott félelemkeltésre, ahogy a horror hőskorában szokás volt.
A történet nincs túlspilázva, egy klasszikus romantikus film-séma. Ezen felül nem rosszak a párbeszédek sem, bár néha felszisszen az ember, hogy milyen ostobaságokat adnak a színészek szájába. Összevetve, ajánlom!
Nem indult rosszul a film, de egy idő után elég vontatottá vált, plusz elég könnyen meg lehetett mondani a végét is, szóval kiszámítható volt. Ezek miatt nem tetszett annyira, pedig a sztoriban sok lehetőség volt szerintem, és nem is maradt mindegyik kihasználatlanul, szóval olyan közepesre lehetne értékelni.
Égi és földi szerelem mely kizárja egymást...ahogy ezt a regulák tanítják. Erről szól nagy vonalakban ez a film, nagyon romantikusan, de őszinte nyíltsággal megfotózott képsorokkal.
24 Szörnyek szigete (2005)