Nagyon megfogott ez a film, nincs túljátszva, mégis baromi erős. Mike karakterén keresztül mutatja meg Dickinson, hogy a változás lehet lehetetlen is, ha közben az ember mindig visszatér ugyanoda. Frank Dillane alakítása szívbemarkoló, de nem csak sírni lehet, hanem gondolkodni is. Néhol lassú, de pont ez teszi hitelessé.
A film teljesen beszippantott. A történet izgalmas, és a karakterek is jól kidolgozottak. Az archív felvételek és a jelenetek keverése különösen tetszett.
Végre egy Végső állomás, ami nem csak újrahasznosítja a régi formulát! A generációkon átívelő sztori és a 60-as évekbeli kezdés frissességet hoz a sorozatba. A halálesetek kreatívak, és a humor is jól működik.
A történet szívhez szóló, a nagyi-koncepció igazi pluszpont, de dramaturgiailag iszonyú kiszámítható volt számomra. A nagyik karaktere viszont igazi szerethető színfolt, főleg amikor egymással civakodnak a konyhában.
Nagyon komoly film, szerintem az egyik legnyomasztóbb magyar filmes alkotás, amit az elmúlt időszakban kaphattunk. Mindenki nézze meg, mert ez nagoyn a magyar valóságról szól.
Til Schweiger neve kétségtelenül garanciát kellett volna, hogy nyújtson arra, hogy legalább egy jó alakítást kapunk, de sajnos még az sem. Ez a film úgy, ahogy van értéktelen és unalmas. Nagyon nem éri meg a pénzét.
Ez egy kicsit buta, de vigyázat, ez egy amolyan "poszt-vámpír móka". Nem a műfaj paródiája vagy boncolgatása, de nem is valami hangulatos, harapós horrorfilm. Kétségtelen, hogy Nicolas Cage alakítása irtó nagyot dob az egészen, nem mintha nélküle nem működne a film, csak épp örülni tudok annak, hogy "visszatért", és egy ilyen jól megírt szerepben.
Hát ha a Six feet under volt valami, akkor ez pont a szöges ellentéte - egyrészt ugye reality, másrészt ebben a sorozatban nyoma sincs annak a nyomasztó, életről való lemondásnak, mint abban a sorozatban, sőt.
Ha egészben nézzük, akkor ez a film teljesen rendben van. Ha részekre szedjük, akkor már nem annyira - az eleje kicsit lassú, a poénpk kicsit erőltetettek, de szerencsére a közepére magához tér.
Oké, hogy egy kicsit kiszámítható, de egyébként egy nagyon jól összreakott film a kilátástalanság elleni harcról, amiben kiemelt szerepet kapnak a barátok és a közösség.
Nekem nagyon fura volt az egész film. Maga színek is már valahogy természetellenes hangulatot keltettek, olyan volt mintha egy alternatív világban játszódna. És mellette a sok meztelenkedés, ami számomra elvette a történet súlyát. Mintha csak azon lett volna a hangsúly, hogy még mennyit mer bevállalni a rendező.
Dokumetumfilm stílussal indít a rendező, ezután pedig annyira az érzelmekre koncentrál, hogy nekem ez a stíluskeveredés már-már zavaró volt. Értem a logikáját, de nem fér össze a kettő. Az viszont tetszett, ahogy az első felében kőkemény hősként bemutatott tűzoltó hirtelen felismeri, hogy ő is egy egyszerű halandó, aki bármikor áldozat lehet. És lesz is, ami komoly kihívások elé állítja a házasságát, saját magának is nehéz feldolgoznia a történteket. Biztos minden tűzoltó tudatában van a munkája kockázatának, de így, filmben bemutatva ez elég ütős volt. 3
szeretem az ilyen alkotásokat, ahol mindenki tele van előítéletekkel, és nehéz pozitív szereplőt találni. kissé ki is neveti a vidéki "álboldogságot", a szokásokat, a moralizálást, és hogy inkább tesznek rosszat ahozzájuk közel álló személyekkel, csak nehogy hírbe jöjjön valaki. ez a film remek tanítás arról, hogy mennyire fontos érték a tolerancia
Tetszett, hogy a film nem didaktikus és szájbarágós, egyszerűen az embernek kell összeraknia magában mindazt, amit látott és hallott. Ebből kifolyólag talán túlságosan is elhatárolódik a kommersz műfajtól, és megkockáztatom, hogy sokaknak emiatt nem fog tetszeni, de én ezt nagyon szeretem egy filmben.
72 A mihaszna (2025)