A sztori szerintem nem váltja meg a világot, viszont a rendezés és a hangulat végig beszippantott. Iszonyúan nyomasztó, látványos, és egy percig sem finomkodik. Nekem hiányzott egy kis több fekete humor, de így is simán az idei horrorok élmezőnyében van.
Ami a legjobban működött nálam, az Carmen Maura játéka volt. Az egész film az ő energiájára épül, és elképesztő, mennyi humort, dacot és szerethetőséget tud egyszerre belevinni a karakterébe. A sztori néhol kiszámítható, de ő olyan karizmával viszi végig, hogy ez egyáltalán nem zavaró.
Nagyon nehéz volt nézni, nem jutottam túl az első epizódon. Csigalassú az egész, egyáltalán nem tudtam élvezni és a remek színészek ellenére csalódás az egész.
Egyszer nézős darab: érdekes volt látni a hidegháborús nyár életérzését, a különböző kultúrák találkozását és ahogy a rendező összerakta az archív anyagokat. Néha kicsit szétszórtnak érződött a történet, de a végén mintha egy halvány remény is megjelent volna arra, hogy tényleg lehet „fényes” jövőnk.
Fú, ez most mi volt?! Totálisan beszippantott! Annyira jó a zene, meg a vizuális cuccok, hogy már csak ezért is megérte. A sztori is tele van fordulatokkal, végig izgultam, hogy mi fog történni. A karakterek dinamikája zseniális, és tényleg van benne pár olyan jelenet, amitől rendesen a hideg futkosott a hátamon.
Flanagan eddig nem nagyon tudott mellélőni nálam a Netflix horrorjaival. Ebben az esetben is jó a rendezés és tökéletesen kiválogatta a színészeket - akikkel az előző projektjein is együtt dolgozott.
Láttam az első két epizódot, és azt kell mondanom, hogy nagyon érdekes sorozat. Alig várom, hogy megnézzem a következő részeket! Nagyon tetszik, ahogyan a feszültség épül, és már kezdünk azon gondolkodni, hogy ki lehet a tettes! Nézzétek meg, mert megérdemli!
Azok, akik úgy állnak neki a filmnek, hogy szexről és perverzióról szól, nagyot fognak csalódni. A fő téma a veszteség és hogy hogyan vagyunk képesek azt feldolgozni.
Tök rendben van ez a film, és nem csak azért mondom, mert egy picit elfogult vagyok, hanem azért is, mert valahol egy kicsit a magyar valóság is visszaköszön, és ritkán szoktam ezt érezni, úgyhogy nincs ezzel a filmmel semmi baj.
Ez tipikusan az a film, amit általában vasárnap késő este sugároznak a csatornák és a kutya nem nézni. Nagyon elvetemültnek kell legalábbis lenni ahhoz, hogy az ember emiatt fennmaradjon. Szinte minden szempontból nézhetetlen a film, unalmas és gagyi.
A Marvel nagyon tudja, mi kell a népnek, és amivel most előálltak, az kb az eddigi csúcsteljesítményük. Ilyen összetett, erős (ráadásul női) karaktert még nem nagyon láttam tőlünk. Ha ez a tévé jövője, akkor minden nagyon rendben van.
Nem éreztem igazán a tétjét a filmnek, persze jogos, hogy egy ilyen filmnél ez jogos elvárás-e, de miért is ne lenne az. Mindenképpen elvárom, hogy tartalmas legyen, ez a film azonban nem képes rá. Nagyon sajnáltam az egészet.
Próbáltam úgy igazán fogást találni a filmen, hogy miért is volt ez rossz, de nehéz megmondanom, hogy miért is annyira szenvedés végignéznem. Igazából a dramaturgia még okés is lenne, de ez a szörnyű ripacskodás, amit levágnak. Hát, kérem. Borzasztó.
az első rész legnagyobb pszichopatája most hirtelen rájön, hogy valamit rosszul csinál. keresni kezdi a kapcsolatot, és az elveszett büszkeségét, de nem tudka utolérni az első film nagyságát
73 Gonosz halott: Égj! (2026)