tony6

Oké, nem egy kőmodern, forradalmi cucc, de van benne valami egyszerűen szerethető. Ahmet meg Aya kapcsolata cuki, még ha előre látható is, ami miatt mégis baromira érzed, hogy szurkolsz nekik.

Az Overcompensating olyan, mint egy jó buli: eleinte nem tudod, mire számíts, de a végén nem akarsz hazamenni. A karakterek szerethetőek, a sztori pedig meglepően mély.

Elég átlagos történet, az alakítások viszonylag hullámzóak. Egyszernézősnek elmegy, de többet nem látok benne.

Az eredeti egy remek horrorfilm volt, ez a szörnyszülött csak tönkretette az örökségét.

Én a kreativitás híve vagyok, de ez nevetséges! Túl hosszú. Nincs igazi történet. Semmi indoklás a viselkedésre. Csak egy sokkolósdi a vége felé, miután megpróbáltam érezni valamit a korábban bemutatott karakterek iránt. Bárcsak ne pazaroltam volna az időmet.

Valószínűleg pontosan azt kapod, amire a plakát alapján számíthatsz - egy újabb felejthető bosszútörténetet, amely az erőszakos akciókat igazolja. Nem rosszul sikerült, de nem is tartozik a legjobbak közé a jó színészek ellenére sem, akiknek színészi játéka nem tudta megmenteni a gyenge párbeszédekkel és összességében lusta írói munkával teli forgatókönyvet.

A 365 nap folytatása ugyanúgy tele van popzenére beállított szexmontázsokkal, tartalmaz néhány olyan jelenetet, ami felhúzza a szemöldököt, és olyan színvonalú a színészi játék és az írás, amit jóindulatúan megdöbbentőnek lehet nevezni.

Az sorozatot annyira reklámozták a premier előtt, hogy azt hittem, borzalmas lesz, és a legjobb részeket a trailerekben mutatták meg. Kellemesen meglepődtem, amikor megnéztem az első két részt. A sorozat valóban nagyszerűnek ígérkezik.

Összességében a történet érdekes volt. Volt néhány nagyon hihetetlen rész, de melyik tolvajos filmben nincs ilyen. Tisztességes feszültség, de a szereplők között nem volt olyan kémia, mint az Oceans filmekben. Még mindig érdemes megnézni, ha szereted az ilyen típusú filmeket.

Szerintem nagyon élvezhető kis film volt, jól szórakoztam rajta. A karakterek viccesek, nekem tetszett.

Megbocsáthatatlan - hogy valaki rábólintott erre a szemétre. Végignéztem, mert reméltem, hogy jobb lesz, végülis jó színészek voltak benne, de végül csalódás lett.

Az ötletek jók voltak, de ez minden volt, csak nem horror. Ahogyan haladt előre a film, illetve a befejezés is szerintem inkább thrillerre hajazott. A sztori jó, de ahogy átadják, az gyenge.

Nagyon sok túlzással teletűzdelt James Bond paródia. Kár érte. Ha kicsit letekerték volna a hülyeségmétert, még jó is lehetett volna.

Rendkívül furcsa. És nem a jó értelemben. Valahogy a Netflix képes állandóan új furcsaságokkal előrukkolni, amik valahogy egyre furcsábbak és furcsábbak.

Az olyan rajongóknak, mint én, a dokumentumfilm inspiráció és kellemes nosztalgia. Nagyon tetszett.

A srác, aki Ray Charlest játssza gyermekkorában idegesítő, a sztori felejthető, ami megmaradt, azok a koncertfelvételei - ennyi erővel megnézhettem volna a koncertjeit.

Nem rossz, de idegesítő, hogy az amerikaiak a hercegek fehér lovon, az oroszok pedig maga a sátán. Nagyon kevert az egész, jó pillanatokkal és kérdéses részekkel.

Nekem tetszett. A sztori érdekes, a főszereplők is jót alakítanak. Előre sikerült kitalálnom, hogy ki lesz a gyilkos, de ez nem vett el az élvezetből.

Unalmas és kiszámítható. A történetek egyszerűen idejétmúltak.

Egy megható film egy anyáról, aki nem adja fel és meg akarja védeni fiát, illetve arról, hogy a rendszer nem tökéletes és senki sincs biztonságban a hibái előtt.