Szép, kellemes, sírós, ha épp olyanod van, de semmiképp sem eredeti. Az eredeti a Love Story, ott is a nő halálos beteg, ott is meghal a nő. A megismerkedés, a korkülönbség, a kor más, de a szenvedés, vagy épp a haldoklás megélése nem igazán különbözik. Mindezek ellenére szerethető, nézhető.
Ezt a filmet - kicsit szégyellem is érte magam - a héten láttam. Meglepő, elgondolkodtató, és persze Angelina Jolie méltán kapott érte Oscart, hatalmasat játszik. De maga a történet kissé befejezetlennek tűnik számomra. Illetve olyan gyorsan befejezem 3 mondattal és kész.
Elképesztő, hogy az a Brittany Murphy játszik benne egy később öngyilkosságot elkövető lányt, aki valójában is hasonlót - ha nem is ilyen módon - tett magával.
Engem megérintett, és elgondolkodtatott, de ehhez kell az is, hogy az embert alapban is érdekelje a pszichológia, és a különböző pszichotikus állapotok kezelésére tett korai megoldások.
Hát én rég nevettem ilyen jókat "akciófilmen". Iszonyat micsoda dumákat levágott Willis és Malkovich, no és persze aki egy kis színt is tesz még bele, az Helen Mirren. Jól eltalált, kellőképp humoros, és olykor karikatúrának is beillő film.
Kicsit felemás az érzésem, mert egyszerre jó, és mégis hiányos. Olyan felemásra sikerült a befejezése, igazából, mintha csak úgy lecsaptam volna egy legyet, és kész, ennyi. Bruce Willis, az Bruce Willis maradt, és ez így jó, hozza a szokott, kissé érdekes formáját, legalábbis azt, amit szinte minden egyes filmében ráfaragnak, mégha a való életben nem is ilyen.
Hogy ne lopjak, hanem idézzek egyik kedvenc utube-os filmkritikusomtól, ez az a film, ami annyira rossz, hogy már jó. Mert úgy rossz, úgy gyenge a sztorija, és még sorolhatnám, hogy közben nem próbálja meg magát komolyan venni.
De tényleg, valóban nem egy hatalmas sztori, és nem egy túl bonyolult több szállal megáldott forgatókönyv. DE baromi jó, leleményes, látványos, és a magyar szinkron szerintem még dob rajta egy hatalmasat. ZÖLD?
80 Ősz New Yorkban (2000)