smallstar

Szép, kellemes, sírós, ha épp olyanod van, de semmiképp sem eredeti. Az eredeti a Love Story, ott is a nő halálos beteg, ott is meghal a nő. A megismerkedés, a korkülönbség, a kor más, de a szenvedés, vagy épp a haldoklás megélése nem igazán különbözik. Mindezek ellenére szerethető, nézhető.

Ezt a filmet - kicsit szégyellem is érte magam - a héten láttam. Meglepő, elgondolkodtató, és persze Angelina Jolie méltán kapott érte Oscart, hatalmasat játszik. De maga a történet kissé befejezetlennek tűnik számomra. Illetve olyan gyorsan befejezem 3 mondattal és kész. Elképesztő, hogy az a Brittany Murphy játszik benne egy később öngyilkosságot elkövető lányt, aki valójában is hasonlót - ha nem is ilyen módon - tett magával. Engem megérintett, és elgondolkodtatott, de ehhez kell az is, hogy az embert alapban is érdekelje a pszichológia, és a különböző pszichotikus állapotok kezelésére tett korai megoldások.

Hát én rég nevettem ilyen jókat "akciófilmen". Iszonyat micsoda dumákat levágott Willis és Malkovich, no és persze aki egy kis színt is tesz még bele, az Helen Mirren. Jól eltalált, kellőképp humoros, és olykor karikatúrának is beillő film.

Kicsit felemás az érzésem, mert egyszerre jó, és mégis hiányos. Olyan felemásra sikerült a befejezése, igazából, mintha csak úgy lecsaptam volna egy legyet, és kész, ennyi. Bruce Willis, az Bruce Willis maradt, és ez így jó, hozza a szokott, kissé érdekes formáját, legalábbis azt, amit szinte minden egyes filmében ráfaragnak, mégha a való életben nem is ilyen.

Hogy ne lopjak, hanem idézzek egyik kedvenc utube-os filmkritikusomtól, ez az a film, ami annyira rossz, hogy már jó. Mert úgy rossz, úgy gyenge a sztorija, és még sorolhatnám, hogy közben nem próbálja meg magát komolyan venni. De tényleg, valóban nem egy hatalmas sztori, és nem egy túl bonyolult több szállal megáldott forgatókönyv. DE baromi jó, leleményes, látványos, és a magyar szinkron szerintem még dob rajta egy hatalmasat. ZÖLD?

Benedict Cumberbatch mindent visz, és hatalmasat játszik. Talán az arcberendezése is rásegít, mert valljuk be, felejthetetlen egy-egy fura fejet tud vágni sok esetben. (Talán már Sherlock-ként is ezért voltam érte odáig még ennyi idősen is.) Igazából nem is játszik, hanem átél. Mert egy életrajzi történetet nem lehet ennyire jól eljátszani, inkább belehelyezni magát a főszereplő életébe, érzéseibe. Hatalmas küzdelem az, ami Turing életét végigkísérte, és akár be is árnyékolta. Ezt a küzdelmet olyan valósan, lebilincselően, szívszorítóan adja elő, hogy Oscart is érdemelt volna. Keira Knightley nagy meglepetés számomra, és a kellemesebbik formából. Nekem ezidáig a Love Actually-ből megismert, ... több»

Lebilincselő, hatalmas film, és nincs körülötte túl nagy hype. Nem túlértékelt, inkább elgondolkodtató, megrázó, felemelő és egyben a föld alá döngölő is. Hogy vajon kötelesség-e ekkora neveknek ilyen nívós munkát letenni az asztalra, vagy akár nekik is joguk van néha mellényúlni, azt és sokkal megengedőbben értékelem, mint pl. jazzy. Az a szép az egész filmben, hogy a "mellékszereplők" sem csupán mellékesben zavarnak, hanem igenis van értelme, jelentősége a játékuknak, kinek több, kinek kevesebb. Ami számomra az i-re feltette a pontot, az a zene, amiért én szinte minden nap megveszek. :D Hans Zimmer egy igazi őstehetség!