A remake is egészen élvezhető volt bár sok újat nem mutatott az igaz történet bemutatásával is szakított és kreált egyet a gyilkos karakterét felhasználva. Egyedinek mutatkozott a film a csuklyás pedig itt-ott elég profin alakított már ami a testi játékot illeti.
Érdekes film volt, szeretem az ilyen lassú egyedi műveket de ezen már egy kicsit néha unatkoztam leginkább azért mert 0-1 alkalommal sikerült megijesztenie az örökségnek azonkívül hogy elborzasztott alkalmakkal, a hangulata meg karakterei is különös újszerű vagy inkább különleges volt amivel nehezen tudtam csak azonosulni átélve a cselekményt. A vége is rosszabb irányba mozdult el. De ettől függetlenül mindent egybevéve lekötött és jó filmnek tartom.
Zenék isteniek, vérontás nem történik benne, Jacko halotti tánca maga a tökély megtestesítője. Tim Burton féle különleges, mesés hangulata nagyon adta magát.
Az első 50 perce egy átlagos színvonalú, a vége felé közeledve jönnek elő benne a különlegesebb szörnyek, teremtmények akiknek 1-1 jelenet jutott mindösszesen. Nem értem ezt a filmet adott volt egy ilyen vonzó alap hozzá és nem hagyják kiteljesedni vagy a fantázia, költségvetés ennyire futotta. Pedig egy fesztivál győztes filmről van szó jelen esetben.
Jól áll neki a humor, mert így ha nem is egészében de befoltozza a parát, oldva vele a feszélyezett jeleneteket. A képregényes szuperhősős karakteri díszítések a falakon, illetve Stan Lee kezdeti jelenléte igazán megékesíti a filmet picit, és hozzáadnak egy plusz pozitívumot ebbe a negatívabb el rablós, szerves alaptörténetű filmecskébe. El tudtam volna képzelni egy titokzatosabb megoldást, úgy hogy hosszabb ideig csak a járművet mutatják sofőr meg egyéb macera nélkül, de ez nem a Rettegés autója vagy hasonló filmeket megcélzó darab ismeretesen.
Végig nagyon figyelem lekötő, és izgalom teliséggel kecsegtetett. A hóvihar megadja a hangulatiságot, miközben egyre jobban fogyatkozik a csapat létszám. Több lehetséges láncszemet állított a gyilkos középpontjába mely egyre kíváncsibbá teszi a filmet. Erőszakos, lendületes, véres horrorba át csapó fordulatokat alkalmazó Stallone film, ' elhidegülő ' emberekkel.
Az élő szereplő választás viszonylag jól összepasszol, de nem idézi meg azt amit a régi sorozat tud visszaadni lassúságban, kicsit gagyi hatást is keltett, akció dús, szín gazdagon látványos, és céltudatos a sztorija, csak nagy közben az össze-vissza kapkodás meg a fejetlenség, de gyerekre szabott végül is az egész dolog, úgy hogy nem szabad bántani a filmet.
Páratlan misztikumot közvetít, nagyon jól adagolva, képes volt magába szívni újra és újra az egyéni fényjátékával, fókusz kezelése azaz operatőri beállításokkal, helyzeti változtatásokkal, éjszakai sötétséggel, rejtélyes tova tűnő lény észlelésekkel, rajzokkal. Beférkőzik sunyi, aljas módon az ember komfort zónájába, aztán gondol egyet majd hirtelen az év frászát hozza rám az enyhe kábulatot instant adrenalinná felcserélve bennem. Hab a tortán hogy Karácsonykor, ünnepi mentalitásban játszódik le. Tomandandy instrumentális zenéire már erős fogékonyság jelentkezik a stáblistás elejétől kezdődően a megunhatatlan nyitó számmal, pazar amit a képekkel-hangokkal, villódzásokkal megalkotnak egyszerr... több»
Összevetve a Szellemhajóval ez jóval hitelesebb és eredetibb, a remake esetében egy teljes szereplőgárda csere kellett volna, itt viszont rendben voltak a karakterek, és jól is játszották a szerepüket. Persze a remake azért jobban bejött.
Botrányszerűen elborult magának való film ez már szinte. De ráhangolódva néztem így bitangul bejött ez a vegyített stílusú zavarodott 2 órányi őrület brutál véggel. Iszonyúan jól játszott a csávó benne. Nehéz film.
Nem mondanám hogy a kultikus státuszt megérdemli, de tett érte hogy így legyen, a játékok egytől egyig nagyon szerethetőek és számos tulajdonságok van amivel felvértezi e filmet, a bohóc végig röhögte a filmet meg a macival szétharapdtáltak mindenkit ott ahol akit értek, a baba pedig na ő volt a leggonoszabb és kirívóbb mind közül.
Misztikuma képletesen bevonzott a négy fal közé, egy nyugtalanító zárt közegbe. Különböző ideológiai kérdéseket vet fel, és nagyon más hangulatot alakít ki mivel francia film, illetve elég frusztráló hogy megannyi szemérmetlen cselekedet fordul elő benne, amit a transzvesztita karaktere gerjeszt főként. Az említett misztikuma mellett határozottan a remény, kilátástalanság, válasz-kiút keresés vezérli a filmet jobbára érzésem szerint, amik félelem keltő vérontásra sugallják a bent lévőket a felszínre törő indulataikból fakadóan. Emiatt keményebb képsorokból kapunk jópárat, de nem adagolja túl, azaz nem esik túlzásokba. Kiemelkedő közepes feletti film.
Walt Disney féle család barát klasszikus cím, gyerekekkel a főszerepben horror köntösbe bújtatva, természetfeletti terrorizáló erő mely főleg színes villámlásokkal és körkörös alakzatokban mutatja meg magát, rögtönzött lecsapás erejével. Aranyosan visszafogott az egész film ám, vannak benne állatkák, lovagoltatás, és vidámparkozásokkal van feldobva a légkör, persze nem viszik túlzásba ezeket annak függvényében hogy Disney cuccal van dolgunk. Happy end és dallamos zenével vetett véget magának, a vért pedig hanyagolta és ötleteiben is abszolút megfigyelhető volt hogy gondol a gyerekre mint esetleges nézője, így igencsak jó kikapcsolódást nyújtott zöld erdei kiruccanásaiban, kalandos útjával, k... több»
A New Line Cinema stúdió - Elm utca producere jegyzik ezt a filmet. A szerelmes szereplők gyerekesen viselkednek egymással, alig van benne például meghitt romantikázás, így ez összecsapott lett ebből a szempontból, és ripacsul rájátszanak kissé önmagukra. Főként az ördögi vége ami ki van jobban hegyezve neki, fantasy-s beütéssel, átváltozásokkal, váras helyszínnel, varázslásokkal, stb. Ráadásul maszkok terén előzetesen többet, dögösebbet ígért a képek alapján. A poénok legalább kielégítő számban jönnek, és jól vannak elosztva benne, lehetett rajtuk szórakozni kellőképpen.
Semmilyen perspektívából nem teljesített kiemelkedően, az üstökös hatására kihalt város története érdekesnek vélhető ahogy elindul vele a film, de aztán a kialakuló felismerés hogy sok mindenre nem lehet számítani ebben a tengődő ürességben, és csak egyszerű vonalvezetésben jeleskedik jobbára alábbhagyott a vonzalom, kíváncsiság. Humora számottevően kevés neki, elhanyagolható. Zombik pedig alig jönnek elő benne. Illetve kár hogy a Karácsonyi szál nem lett jobban kibogozva, mert adott egy maréknyi fokozottabb ünnepi hangulatot arra a rövidke idejére, s miben amúgy sem bővelkedik túlzottan szintúgy.
Kedves kis film, némi marcangolással. Kutyulja a műfajokat ez is, a blöki aranyos és persze lehet tartani tőle de megvallva komédiás film inkább mintsem minden szinten komoly elgondolás. A kutya beidomításával eredményes munkát arattak, szó fogadó és kézre álló. Trükkös, meghökkentő cselekedetekre képes azért hogy elkaphassa kiszemelt áldozatát. Cuki filmecske.
A hetedik jel: Szimbolikus rendszerre építő apokaliptikus sztori, lassan kibontakozó és kétségbe ejtő történésekkel, de ettől fogva olyan különös, kivehetetlen sejtelmesség árad belőle. Az emberiség negatív, nem törődöm, erőszakos oldalára és hogy hova vezet mindez erre reflektálva elgondolkodtató üzenettel él. Inkább a drámaibb műfajában jobban funkcionáló filmecske ez mintsem horror, de törekszik az egyensúlyi fenntartásra. Meghatóan gyönyörkés végződéssel bír.
Van felfedező hangulata, furfangos - agyament poénokkal támad, kidolgozott díszletekkel munkálkodik, vihorászásra és félelem pótlásra egyaránt teljességgel alkalmas cím, noha utóbbira már kevés okot ad, előfordultat szép számmal ijesztgető alakokat, hatásokat, picit elvétve egyszer-kétszer beleborzongatóan. Gene Wilder pedig igen korrekten és szórakozottan oldotta meg a ráháruló főszereplő - rendező feladatát.
Merő lazaságával tartja fent az újszerű, kreatívabb ötleteit, az idő előrehaladtával is, és váratlan húzásainak halmazát, jellegzetesen így örvendeztetően hat aprító, gore mechanizmusa. Felettébb vicces helyzeteket teremt, jók a keblek, fenekek, és érezni rajta az elszántságot, az újdonság varázsát.
63 Rettegés alkonyat után (2014)