Owotonor

Ínycsiklandó, forró erotikával teli film. Még az egyszeri jelenetekben szereplő mellék emberkék is kirívóan, szexuálisan figyelemre méltó formalitásban vannak lekapva. Drew a vadító testhelyzeteiben nagyon csábító, ezen félig-meddig meztelen jelenetei mellett a vérontások is lenyűgözőek kidolgozásban, ahogy bánik a késsel a kezében, illetve az operatőri és vágási munkálatok, elvéreztetés folyamata is meglehetősen pikánsan, összhangban vannak egymással. Hangulatra, helyszínre, de még rejtélyekben, sőt misztikumban is mértékletesen a Mulholland Drive-t idézte meg bennem. A vége bár nem kifejezetten ámulatba ejtő, a gusztusos body-horror révén valamennyire az, illetve több fontos testi dologra ... több»

Elejétől érezni a lappangó, irányító erőt, a ' bogyó mellékhatásai ' résznél jómagam is begörcsöltem már sokadszorra, röhögés ügyileg legalábbis nem a szeles időjárásra értem. Az emlékraktáras átkötések a kiemelkedő atmoszféra, misztikum egyik alappillére. Megvannak a maga hibái, gyenge pontjai de nem törődtem ezekkel, inkább átadtam magam a szakadó hóesésnek, magával sodró cselekménynek, így mondhatni fantasztikusan szórakoztam rajta újbóli alkalommal is, a tél beköszönte előtt.

Nyomottas hangulatot, heves iramot diktáló, ámbár kissé csúnyácska rajzolatú képi világgal ábrázoltatott műdarab. Rengeteg apró kis részletének, megfigyelhető szegmensének lehetünk szemtanúi színes képkockáról - képkockájára, mely ezáltal figyelem lekötő, s mellé jól egybeforr azon történet vezetésével mely effektíve izgalmas előadásmódot nyújt egészen kimagasló élményt érzékeltetve, esetenként összhatásilag káprázatos kivitelben, mindez vérrel, vámpírokkal megteremtődve, és jól megszabott humorral mind minőségre, mind mennyiségére, ritka számba menő egyedi vizuális meglátásokkal illetve helyzeti beállításokkal megfűszerezve, melyek kifejezhetnek különféle érzelmi, indulati állapotokat, a fe... több»

Elején röpködnek a poénok, ámde mihelyt átvált antológiai mesélésbe aláhagy humora, és a kidolgozottságra összpontosít történeteit illetően. Az első része egy cselszövő, fordulatos, izgalmas helyzeteket elegyítő, figyelem lekötő, és ötlet telien kivitelezett indítás bosszútól fűtve. Második, egy látszólag ártatlan kis majomról szól, aki egy családhoz férkőzik aztán elkezd rosszalkodni a drágaság és egyre merészebben, kiszámíthatalanul viselkedni. Harmadik, egy mulatságos gyilkosról, illetve szexi pszichológus nőről és fiatal fiú kezeltjéről szól látnoki képességekkel alátámasztva. Mindegyik sztorija érdekfeszítő - sejthetőleges neki. Lezárása pedig egy hatalmas, őrülten zajló tomboló fekete-... több»

Történetileg generációk közti problémát jelent a családban a farkasemberré átváltozás. Hát oly sok szót nem igazán lehet ejteni róla, tudván hogy részemről minden idők legalacsonyabb ingerű horrorkomédiája került ki. Van az átváltozás J. Fox esetében szőröstül, körmöstől, klasszikus stílusú kinézetű jószággá, piros szemekkel, morgással, nulla vérrel. Hétköznapi röhejes viszonylatú életeseményekkel - megpróbáltatásokkal - szerelemmel stb. Elég szórakoztató filmecske volt mindent egybevéve.

Sam Raimi egyik alig ismert rendezése naná hogy Bruce-al szerepben. Mely részben noir mivoltából fakadóan a 2 héttel ezelőtti Halálos igézethez hasonlítható rajzfilmes hangvilággal, tarkabarka, és sokoldalú poén gyárral, amiket jóformán megállás nélkül zúdultat a néző pofájába. Hullajó féle hiperaktíváltan, és azt idéző operatőri megközelítéssekkel. Találékony ötletekből pedig nincs hiány, és a ' Nooormális?? ' című szakadtató műsorból a bal oldali egyén Besenyő Pistát juttatta eszembe kinézetre, még cselekvő gesztusaik is kisebbfajta hasonlóságot mutattak, egyes jelenetek leforgása alatt.

Eléggé egy azon kaptafára felhúzott a normától nem különösebben eltérő slasher darab. Tehát a jól ismert alműfaji jegyeit halmozza fel húzó nevekre támaszkodva, nem véltem valami hasznosnak a kitöltött játékidejét, elnyújtott fogócskák, táncra perdülés a parketten, itt Jamie riszálása meg kell hagyni nagyon adta magát de nem ' rázta ' helyére a monotonitást inkább csak fokozta vele. Pozitívuma hogy menekülésekkor lassan - de izgalomban tartva adagolta a feszületi állapotot aprólékosan. Továbbá, a vége tartalmazott kisebb fajta érzelmi löketet, mitől egy picivel jobb szájízzel köszöntem el tőle.

Szerkezetileg nagyon összetett szórakoztatásban, tömény poénok melyek még a legapróbb mozzanataiban is megfigyelhetőek. Egy teljesen vígjáték műfaját nézve amihez a horrort a kastély kapcsolja össze imponálóan szellemeket, élőhalottakat, apácákat felsorakoztatva mellé, persze maga mögé utasítva minden fajta erőszakos túlzott lenyomatot, azért egy undi véres kart méltóztatott megejteni ( legdurvább jelenetként számon tartva ) - és a kísérteties látszatot fenntartja vonatkozóan elhagyatott ódon gótikus területére bezárólagosan. Szerethető kis film kerekedett ki belőle, főleg a beszédes lovacska - ami magáért beszél.

Michu Mihály - ( alias Alf az űrlény ) bár nem szerepelt ezen folytatásában, volt helyette egy Bruce Campbell - Drew Barrymore - David Carradine kombó persze ők is csak mellék színészként jeleskedtek jobbára közreműködvén. Változatos összeérő történeteket előadó, pörgős vágásokat alkalmazó helyenként gyorsabb tempójú horror-komédia, melynek első részéből hála megismertem a mára egyedülien kedvencé vált cuki hosszú fülű farkasemberemet. Egyszerre mosoly fakasztó, beteges, undorlatos azon által hogy ilyesféle kivégzéses módszertant használ fel kedve szerint kialakítva sajátos stílusi beidegződését, persze azért merítve ebből - abból is a nagyobb címeket célba véve elsősorban mint pl. Alien. De... több»

Creepshow feeling jellem vonulatot tesz képregényes elbeszélő fejezetekre vágott oszlóan története. Mikor hullanak a halotti testrészek a filmben egyidőben vele a poénok is - amiktől ugyan nem lehetett megszakadni mert nem vállalja túl magát etéren akárcsak horror ügyileg - de korrektsége révén sikerült megtalálni vele úgymond a közös nevezőt ráhangolódva a rémmesék szerű enyhén azonosuló stílusára - mellé egy kis romantikával átjárva fiatalosan - bolondosan - bomlasztóan egyenesen paráztatás nélkül jóformán.

Hunyadi a Frankenstein - dögös vámpír csaj - múmia - farkasember ezen egyének fordulnak elő eme szokatlan stílusú - furcsa humorú de nem valami kiemelkedően jófajtájú horrorkomédiában. Sületlen sokszor - az igazibb kellően a nevetésre irányuló poénokból pedig hiány van a filmben - de van egy pár ehhez fogható is rendje szerint. A vérengzést pedig hírből sem ismeri rendezője - az abszurdabb helyzeti megoldásai ötletelés terén pedig nonszenszek neki egytől - egyig.

A klausztrofóbia eléréséhez - esetleges fenntartásához vezető út közel sincs jól kiaknázva benne - bár sokszor röhögcsélős paródia szerűségében és a lifttől távolra eső okfejtésében ez nem is meglepő eredmény - a milyen erő irányítja? válaszkérdése a kifejlettre mindvégig a szemem előtt lebegett - megmagyarázhatatlan misztikumot teremtvén a rejtélyes halálesetekhez. A főszereplő lift karbantartó karaktere elég fásultnak hatott személye. Az Ördög azért más szemszögből nézvén egy jobb filmet foglal magában.

Jamie Lee Curtis mimikája e filmben határozottan merev - egysíkú volt mintha érdektelen lenne kissé számára a saját szerepe - ugyanakkor a feszültséget jól mutatta ki az arcán. A Szellemhajó mellett a Horrortár: Szörnyek szülője című film is derengett róla - hiába inspirált egy pár hasonló kategóriás művet. Látszik hogy nagyot akartak húzni vele mert adva volt minden hozzá - ennek ellenére átlagos minőségbe nyúló megvalósításra tellett nekik kivitelezésben. Hangulatra még elfogadhatónak tűnt - látványra az emberek elmaszkírózása robottá feszesebbnek hívható sci-fi gore löketet adnak - de az összképét rontja azon árnyoldala hogy bizonyosan hiteltelennek tűnő hatást ér el inkább mint sem átütő... több»

Röviden: Vegyes benyomás - sztorira kissé hasonlított a Hajts be, halj meg! c. filmre - lököttesen irritáló a bíró / rendező úr szerepe de egész jól lehetett derülni is a szinkron hangokon - 40 millás költségvetést azért messze nem érdemel ilyen film.

Gyengébb szerű és erőltetett poénok - nagyjából az egész elképzelésük amit ráhúztak erre az alapra Nielsenék véteknek minősül a becses klasszikussal szemben. A második felétől azért picit összekapták önmagukat a készítők előfordultak benne mosolyogtató jelenetek pl. kutyák lógatása a válfán - de ez így akkor is csak az értékelhető - egyszeri nézhető szintet súrolta alulról.

Első része sem különb oly bár folytatásánál stílusra - bár ez szimpatikusabb. Vetkőző pucér csajok díszes felvonultatása - maszlagos kissé butuskás körítés fiatalosan bulizásra szabottan. Sportos jelenetek - halálian vicces kosaras technikák - trükkök. Minőségére - mennyiségére sem csorbult különösen vérengzős tartománya. Zavaró tényezőt leginkább az alig lekerülő ruha a vöröskén jelentett. Harmadikat már nem merem bevállalni ellenben az alacsony értékelése miatt.

Nem igazán a kedvenc alműfajomhoz tartozik, amiben annyira túl van húzva a sötétség - félelem tényező, hogy amikor éppen világos megvilágításban van, feleszmélni jut csak időm, hogy végre de jó, most egy kicsit nem nyomasztja a lelkem addig sem a film – de néha ilyen is kell szükségszerűen. Érzékeny szervi témát feszegető film, Jessica is egy elég törékeny alkatú lányt alakít, így mondhatni megvan a maga szépsége e darabnak drámaibb talapzatával együtt, amellett, hogy bármennyire is visszataszító, elrettentő tudott lenni helyenként váltakoztatva bevett műfaji szokásain.

Atya gatya - az egyik szereplő nemhogy gatyát nem húz fel magára szerencsétlenje - alsónemű nélkül flangál otthon ráadásul egy csaj előtt csupaszon - aki egyébként meg bűnronda szegény - s szűz még. Amolyan bohókás ámokfutás jellegű leíró cselekménye van - hanglemezboltban lemezeket áruló sátánista metálos sráccal és egy szemérmetlen pappal együtt - olykor hangszerelt zenével a háttérben sietnek a gonosz nyomába spanyol dús humorú mentalitásban. A vége katartikus - látványos - lenyűgöző - és erősen absztraktosra sikerült formailag igazán meggyőzően.

Jó párszor lement már ezelőtt az 1996-os, de a héten ezen eredetin volt a sor, első alkalommal. Csalódtam benne. Azt semmiképp nem mondanám, hogy a remake jobb ennél, de hogy szimpatikusabb több okból kifolyólag számomra, az kétségtelenül helytálló kifejezés, és közelebb áll hozzám. Hiányoltam belőle pl. az ikonikus zongorázó törpéhez oly hasonló kis szívélyes karaktereket, Moreau és emberállatai kapcsolatából azon kifejező érzéseket, amik szinte már a remake esetében az arcukra vannak írva. Továbbá a dolgok sem olyan mederben, ütemben alakultak, mint az 1996-os utóbbi verzióban, ami tudta azért nagyjából, hogy hol kell változtatni, részletekbe menően csiszolni rajta. A jelmezek, maszkok val... több»

Vörösbe borult ég - véreső - apró fürgén mókázó szörnyecskék - zombi - farkasember - szárnyas teremtmény - Necronomicon könyv nyomában és egy nyomozó kinek neve H. Philip Lovecraft - e biztos úr rengeteg helyzetet megéll az itt felsoroltakból de néha úgy tesz mintha mi sem történt volna körülötte - megőrizve természetes - hivalkodó eleganciáját a vehemens események közepette is - eltökélt személyét leginkább csak egy énekes nő tudja meg puhítani ránézésre hol mi egyszerű véres zuhatag helyett kit Julianne More alakít. Hát közel piszok jó élményre amit művel a film a noir - humor - horror finomhangolt akcentusában - a főszereplők előtt pedig le a kalappal a kiemelkedő alakításukért. Lovecraft... több»