Dorkateo

Szétműtött és botoxolt arcú színészek erőlködnek, hogy valami szépet hozzanak össze. Tipikus felszínes Netflix-romkom.

Kiválóan sikerült film Trudy Ederle úszónőről, aki óriási időt úszva nőként először úszta át a hideg La Manche csatornát. 14 és fél órás idejével bőven rávert arra az 5 férfira, aki előtte megtette ugyanezt a távot. Elképesztő kitartással elérte, hogy a nőket is komolyan vegyék a sportversenyeken, mert addig alig kaptak lehetőséget a bizonyításra, az olimpián is éppen csak megtűrték őket. Amikor hazatért Amerikába, fél New York kivonult a köszöntésére, és hosszan éljenezték a teljesítményéért. A film végén megtudjuk azt is, hogy Trudy elvesztette végül a hallását, gyerekkori betegsége miatt, amit az úszás csak tovább rontott. Mégis tovább folytatta munkáját, és siket gyerekek úszásoktatásána... több»

Sötét tónusú északi film az 1950-es évek háború utáni izlandi életéről. Igazán nem tudom, miért van a vígjátékok közé sorolva, inkább abszurd színházias típusú film. Egy Amerikából hazatérő nő új életet kezd gyerekkora helyszínén, ahonnan kövér lányként ment el, s ahova éheztetősen karcsú, csábító nőként tér vissza. Csábít, játszik, férjet fog, duzzog, egyszerre akar feleség lenni és emancipált nő, ami még most is nehéz, de a háború utáni években pláne túl nagy falat volt. Furcsa történetek, északi rejtély Izlandon. Amúgy nagyon emlékeztetett a The Dressmaker c. filmre.

Faék egyszerűségű kosztümös sorozat. Az amerikai telepesek idején játszódó történet szappanoperai fordulatokkal. Akár kisgyerekek is nézhetik, családi filmnek elmegy. Janet Oak kanadai írónő regényfolyamai alapján készült sorozat, sajnos nem olyan minőségű, mint az alapanyag.

Teljesen átlagos karácsonyi film. Veszteségből felállás, kedves szomszédok az új városban, helyes kisfiú és karácsonyi fények. A szokásos.

Egyszerűen túl hosszú a film, pedig egy Kelet-Európában nagyon is aktuális és korábbról is ismerős történetet mutat meg. Szép megemlékezés a film végén a híres lengyel sportolók bemutatása, akik elhagyták hazájukat.

Tökéletesen sablonos, és így rendkívül semmitmondó karácsonyi film a Netflixen. Nem is sikerült végignézni, talán nem volt elég álmos a vasárnap délutánom.

Az angolul Ride, magyarul Érzelmek viharában címen futó miniszéria engem a Yellowstone sorozatra emlékeztet, mintha annak a lágyabb és kedvesebb kistestvére lenne. Bonyolult családi kapcsolatok egy jellegzetes amerikai farmon, egy lovas-rodeós családban. Titkok és ármánykodás, szerelmi szálak, anyagi nehézségek súlya, és így tovább, ahogy ez már lenni szokott egy családtörténetben. Nancy Travist kedvelem A három férfi és egy bébi óta, itt is tetszett a családi matróna erőteljes szerepében. A film összességében mégis csak átlagos, de ez talán nem olyan nagy bűn.

Anno a Top Gunt is állami megrendelésre készítették, hogy katonákat toborozzanak a US Armynak. Ez itt a magyar változat, kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. Érezhető a hátsó szándék, de az eredmény mégsem lett rossz. Nagyon is nézhető, jó kis magyar katonai minisorozat lett belőle. Az akciók nyilván nem tudnak hálivúdi színvonalúak lenni, de engem ez nőként kevésbé zavart. A háttérsztorik rendben voltak, a színészek azért gyakran tűntek merevnek vagy gyakorlatlannak, de összességében mégis meg lehet nézni. 3,5 csillagot adok rá.