Drámának nem elég mély, vígjátéknak egyáltalán nem vicces, a története pedig... nos, nem igazán jöttem rá, miről akar szólni.
Elvileg a kommunikációról, őszinteségről és bizalomról, de az igazat megvallva, szerintem csak felült a mostani divatra: a hétköznapok kicsi konfliktusainak ábrázolása, amik látszatra megoldódnak a film/könyv végére, pedig valójában a szerző csak pszichológus helyett nekünk, nézőknek ontotta ki a bánatát.
Ez a film kóstol, forgat, ízlel, cöccög és szakért, mint egy igazi borkedvelő. Én csak iszom a finom bort, s ezzel a filmmel is így jártam, túl szakértő, túl művészi számomra. Bár a szüreti jelenetek igazán szépek.
A saját műfajában nagyon is jó kis film. A műfaja: mese felnőtteknek (mármint nem felnőtt film :) ). Habos-babos, bájos, életre kelős, egy modern és fagyos Pinokkió-történet, semmi több, de ezt jól csinálja. Bátran nézhető családi filmként is.
Ha személyek szintjén nézem a történetet, akkor valóban egy csodáról szól, mert gyermekek születhetnek.
De a film ennél többre utal, a tudomány mindenhatóságáról szól, az ekörül vívott csatákról, jóról és rosszról ott, ahol nincs egyértelmű válasz. Sok szemszögből nézhetünk erre a történetre, az alkotók csak néhányat vettek górcső alá, és azt magas színvonalon megfilmesítették. Még akkor is nézhető a történet, ha valaki nem érintett, vagy hisz abban, hogy a természet életalkotó csodájába nem szabad belenyúlni.
A félelmetes az, hogy az emberiség eddigi története alapján a találmányokat inkább rosszra használták fel. Csak nehogy igaza legyen Huxley-nak (Szép új világ).
Írta, rendezte és főszerepelte Dan Levy. Ez azért keveseknek szokott sikerülni, még Woody Allen is csak elvétve tudta összehozni. Nagyon művészi akar lenni a film, de csak unalmasan vontatott. Boncolgatós, de csak a felszínen, valódi mélység és tartalom sajnos nincs mögötte.
62 Előre a múltba (1986)