Dorkateo

A forgatókönyv alapötlete zseniális, a megvalósítás sajnos nagyon átlagos, újranézve is. Szerethető antihősünk (Dustin Hoffman) úgy masírozik végig a történeten, hogy nem túl vidám, és nem is túl vonzó. Nem egy Rainmant fogunk látni, hanem egy hús-vér szerencsétlenséget. Az alkotás szatirikus akart lenni, de nem sikerült, inkább csak moralizáló lett. Kétségtelenül rányitja a szemünket arra, hogy nem minden az, aminek látszik, de ez a felismerés nem ebből a filmből fog gyökeret ereszteni. A végső felütés persze vidámabbá hangolja a filmet, de összességében mégsem mondható jónak, csak átlagosnak.

Az Exférjek egy nagyon szépen elkészített film. Látszik, hogy a rendezőnek jó érzéke van a hangulatok megragadásához. A forgatókönyvet kicsit soványnak találom, nincs igazán története, inkább etűdszerűen próbálja megragadni az elengedés folyamatát, amikor elgyászolunk valakit, akár éltében, akár holtában. Olyan rebbenékeny ez a momentum, hogy nincs is idő jellemfejlődésre, vagy bármi csekély változásra a karaktereknek. Csak mint egy pillanatfelvétel, megragad pár napot, és ennyi. Ez egyáltalán nem kevés, mégsem állíthatom, hogy sokat adott volna. Három és fél csillagot adok rá.

Fájdalmasan szép film egy cserben hagyott lányról, aki az apját keresi. Azt az apát, aki az egész filmben nincs meg, nem kerül elő, s így mi, nézők is átélhetjük, milyen lehet egy nagynak tűnő kislánynak elhagyatva lenni. Nem kell senkinek, s végül mégis talál valakit és valamit, ami megtartja. Csak hinnie kell magában, mert más nem fogja ezt helyette megtenni. Felismeri és elfogadja tehetségét, és a sportban bontakozik ki. Láthatjuk a barátait, akik ha családban élnek is, mégis hasonlóan magányosak, s csak az italban, idétlenkedésben, s egymás piszkálásában tudnak kapcsolódni. Ha ezek a karakterek nem tűnnek szerethetőnek, akkor egy egész nemzedék elveszett szeretet híján.

A bolgárok is elkészítették a maguk nyugdíjas-átverős történetét, ahogy a magyarok Az unoka c. filmet. A sztori hasonlóan kezdődik, a kisnyugdíjas Blagát telefonon hívják fel, rendőrnek adják ki magukat, és cselesen megszabadítják minden félretett pénzétől. A történet innen inkább szocio-dráma jelleget ölt, a Kelet-európai kisnyugdíjas ismert tragédiáját láthatjuk, a havi nyugdíj olyan alacsony, hogy épp csak ki lehet jönni belőle. Hiába keres másodállást, mindenhol elutasítják a kora miatt. A rendőrség tehetetlen, próbálják összegyűjteni a károsultakat, de az újságírók megneszelik az összejövetelt, és megszégyenítik a nyugdíjas tanárnőt a lapjukban. Végül a neten talál munkát, és rádöbben, ... több»

Nem egészen értem a hivatalos tartalom szövegét: a fiú, Stefan nem váratlanul szembesül anyja pozíciójával, hanem régóta hallgatja a társai cikizését, beszólásait a vörös anyjáról. A film inkább azt a folyamatot mutatja meg, hogyan kezd el lázadni anyja és a regnáló párthatalom ellen, mert szeretne a többi fiúhoz tartozni. Elkezdi letagadni az anyját, például az orvosnál. Folyamatosan szégyelli magát, tehetetlenül vergődik a kettősségben, és hagyja magát megalázni társai által. Nem tudja, hihet-e az anyjának, aki elhiteti vele, hogy a választás nem csalás. A fiú végül magára marad, érzi, hogy sehová sem tartozik. S ez a fájdalom végletes dolgokra sarkallja.

Mint egy francia sanzon, olyan ez a film. Mintha Edith Piaf énekelne, s mi hallgatjuk, egy vörös rózsa a kis kávéházi asztalon, isszuk a kávét, cukor nélkül, keserűn, és nézünk ki a párizsi utcára. Keserédes kamaradarab az élet nehézségéről és szépségéről, az elengedésről és megengedésről, a harlequin-mosolyról és a valódiról, a szemráncolóan boldog mosolyról. Sergio Castellitto nem hazudtolja meg olasz vérét, néha szinte vártam, hogy Giulietta (Masina) vagy Marcello (Mastroianni) bukkan fel a színen. A rendező-színésznek ez a 7. filmje, s talán nem a legjobb. Vannak hibái, a vége felé kicsit elfogy a szufla, és leül a történet, de a befejezés fellinisen homályos, keserédes. Méltatlanul leér... több»

Hogy mi köze Robin Hoodnak a Mikuláshoz? Megtudhatod, ha megnézed ezt a skandináv karácsonyi mesét. Végre valami jó ötlet, nem csak a szokásos karácsonyi habcsók mesék... Annyira unalmas, amennyire az ilyen családi filmek már csak lenni szoktak. Ahogy a film elején is mondták: a kamaszoknak akkoriban még nemcsak a szexen járt az eszük, hanem a moziban Robin Hoodot néztek, szóval nincsenek benne pörgős jelenetek, se vad csókcsaták. Üdítő kivétel.