Különleges darab a Visszavágó (Rematch). Egy sakkozó, Garry Kasparov életébe és gondolkodásába láthatunk be általa. Most nagyon aktuális, az AI korszakban, hogy volt egy gép (Deep Blue) a kilencvenes években, amit az IBM alkotott, hogy legyőzze a világ akkori legjobb sakkozóját.
A pszichológiai trhiller fogalmát nehezen értelmezem, de tényleg volt feszültség abban, hogy ki kit és hogyan győz le. A nem különösebben fordulatos történetet sikerült mégis egészen izgalmasan tálalni. Talán sok lett a 6 rész, de mégsem untam el. Olyannyira nem, hogy mindjárt el is kezdtem sakkozni online.
Örültem volna több értelmezésnek a helyzetről, eléggé utána kellett olvasni, mert a filmből kevésbé derültek k... több»
Kíváncsi lennék, a rendező mire gondolt... Mit akart megjeleníteni, megmagyarázni, értelmezni ezzel a történettel. Kirívó, extrém esetet tár elénk, és semmi tanulságot nem látok benne. Még az se világos, miért alakult így a lány személyisége. Mint egy szenzációhajhász szalagcím egy bulvármagazinban. És egyetértek az előttem szólóval: nem túl jó színészek, vagy direkt azt kérték tőlük, hogy dokumentumfilm-szerűen játsszanak.
A forgatókönyv alapötlete zseniális, a megvalósítás sajnos nagyon átlagos, újranézve is. Szerethető antihősünk (Dustin Hoffman) úgy masírozik végig a történeten, hogy nem túl vidám, és nem is túl vonzó. Nem egy Rainmant fogunk látni, hanem egy hús-vér szerencsétlenséget. Az alkotás szatirikus akart lenni, de nem sikerült, inkább csak moralizáló lett. Kétségtelenül rányitja a szemünket arra, hogy nem minden az, aminek látszik, de ez a felismerés nem ebből a filmből fog gyökeret ereszteni.
A végső felütés persze vidámabbá hangolja a filmet, de összességében mégsem mondható jónak, csak átlagosnak.
Az Exférjek egy nagyon szépen elkészített film. Látszik, hogy a rendezőnek jó érzéke van a hangulatok megragadásához. A forgatókönyvet kicsit soványnak találom, nincs igazán története, inkább etűdszerűen próbálja megragadni az elengedés folyamatát, amikor elgyászolunk valakit, akár éltében, akár holtában. Olyan rebbenékeny ez a momentum, hogy nincs is idő jellemfejlődésre, vagy bármi csekély változásra a karaktereknek. Csak mint egy pillanatfelvétel, megragad pár napot, és ennyi. Ez egyáltalán nem kevés, mégsem állíthatom, hogy sokat adott volna. Három és fél csillagot adok rá.
Fájdalmasan szép film egy cserben hagyott lányról, aki az apját keresi. Azt az apát, aki az egész filmben nincs meg, nem kerül elő, s így mi, nézők is átélhetjük, milyen lehet egy nagynak tűnő kislánynak elhagyatva lenni. Nem kell senkinek, s végül mégis talál valakit és valamit, ami megtartja. Csak hinnie kell magában, mert más nem fogja ezt helyette megtenni. Felismeri és elfogadja tehetségét, és a sportban bontakozik ki. Láthatjuk a barátait, akik ha családban élnek is, mégis hasonlóan magányosak, s csak az italban, idétlenkedésben, s egymás piszkálásában tudnak kapcsolódni.
Ha ezek a karakterek nem tűnnek szerethetőnek, akkor egy egész nemzedék elveszett szeretet híján.
A bolgárok is elkészítették a maguk nyugdíjas-átverős történetét, ahogy a magyarok Az unoka c. filmet. A sztori hasonlóan kezdődik, a kisnyugdíjas Blagát telefonon hívják fel, rendőrnek adják ki magukat, és cselesen megszabadítják minden félretett pénzétől. A történet innen inkább szocio-dráma jelleget ölt, a Kelet-európai kisnyugdíjas ismert tragédiáját láthatjuk, a havi nyugdíj olyan alacsony, hogy épp csak ki lehet jönni belőle. Hiába keres másodállást, mindenhol elutasítják a kora miatt.
A rendőrség tehetetlen, próbálják összegyűjteni a károsultakat, de az újságírók megneszelik az összejövetelt, és megszégyenítik a nyugdíjas tanárnőt a lapjukban. Végül a neten talál munkát, és rádöbben, ... több»
84 Visszavágó (2024)