A hangulata nem volt rossz, de én ezt nem értettem. Az öreget se tudom, minek járt hozzájuk, az áramfóbia okát meg a kutyát sem értettem, és így tovább, a végéről nem is beszélve.
A babás páron jókat lehet nevetni, nagyon, de sajnos ők mondjuk a 25-30%-a a filmnek. A többibe lehet nézni annak a sok drogos vakarcsnak a kínlódását, hogy hol, hogyan lehetne igénytelenül elfüvezni az utolsó ép agysejtjüket is. Rühellnivaló banda. És innen ugrott be az amúgy szintén felejthető első rész, hogy én már láttam egy filmet, amiben a babát váró páron szétröhögtem az agyam, de a fiúbanda fárasztott. Amíg ez be nem ugrott, azt hittem, az elején a jó kis vígjátékommal párhuzamosan nézek egy másik, agysorvasztó baromságot.
Nem volt ez rosszabb, mint az első kettő, meg jobb sem. Mondjuk, én azt hittem, az első részt remakelték egy kicsit maibbá, de az előző hsz-ek alapján mégsem. A lényeg, hogy jót tett a sztorinak ez a kis frissítés.
Jól eltalálták a fokozatosságot, ahogy kiderülnek a dolgok, és a vége, amikor már megértünk mindent, az annyira telitalálat, hogy egy amúgy közepes filmet 4/5 csillagra húz fel.
52 Shelley (2016)