Felemás érzetet, mert végeredményben egy teljesen más és egy lényegesen kevésbé sikerült élményt nyújtott, mint amilyet a játékidő első fele ígért, és frusztrációt, mert úgy érzem, egy kiváló témafelvetést tékozolt el az üres manírok kedvéért. Macon Blair egy rendkívül tehetséges alkotó, de ennél sokkal nagyobb önuralomra és következetességre lesz szükséges egy igazán szenzációs darabhoz.
A táncos azonban nem tökéletes dokumentumfilm, a végén kicsit megbicsaklik a mondanivaló azzal, hogy bár Szergej a balettból való kilépést választja, a film lezárásában mégis egy fellépést látunk tőle, ami végtére is felülírja az elszakadás által keltett drámai hullámokat. több»
Kell egyfajta nyitottság ehhez a filmhez, mert eléggé egyedi humora van, de ha belerázódunk a hangulatába, jól lehet szórakozni rajta. Nem lép túl egy átlagos romkomon, de a könyvből sikerült átmenteni azt a vonását, hogy az író bátran felrúgta a sablonokat, így még ebben a leegyszerűsített formában is vicces tud maradni. Egyszeri megtekintésre mindenképpen alkalmas, de túl sokat ne várjunk tőle.
Szerethető, de nem igazán jelentős alkotáshoz van szerencsénk, ha el tudunk vonatkoztatni a klasszikus elődöktől, és lelazítunk, akkor egy jó kis vikinges vígjátékot kapunk, ami a saját műfajában jól muzsikál, vagyis nem tévedünk vele nagyot, ha fel akarunk dobni vele egy unalmas estét. Mert megfelelő hangulatban jól tudnak működni az olyan poénok, mint pl: "Küzdj az életemért, te gyáva!", "Ez izgalmasabb, mint felfedezni Amerikát. Azt meghagyjuk Kolumbusznak.". De azért megmarad a hiányérzet...
Ha számtalan hibájától és kiábrándító igénytelenségétől el tudunk tekinteni, a véresebb horrorfilmeket kedvelők számára egész szórakoztató lehet a Három Anya trilógia befejező darabja, viszont a korábbi részeknek sajnos a nyomába sem érhet. Ez az alkotás olyan, mintha a nagynevű elődök szigorúan videóra szánt folytatása lenne - pedig emlékszem, a készítése idején nem ennek indult.
A Wastednek tehát három rész elég ahhoz, hogy eljusson abba az önismétlő, kiégett, vegetatív állapotba, amihez a legtöbb szitkomnak legalább 2-3 év kell, pedig 20 percig minden további nélkül elhittem róla, hogy új kultklasszikus született. Mindenesetre az első résszel feltétlenül érdemes egy próbát tenni, utána pedig mindenki maga eldöntheti, hajlandó-e befizetni az ebből a mámorból induló fájdalmas józanodásra. több»
Szerintem A tökéletes trükk akkor igazán tartalmas remekmű, ha nem csak a hatalmas egók egymásnak feszülését, hanem a cél érdekében történő feláldozások méretét is képesek vagyunk elismerni, végtére is az ember életének legfontosabb céljaiért áldozni kell. Arról pedig mindenki maga dönt, hogy ennek érdekében bepiszkolja e a kezét, és hogy aki ezt megteszi, az tekinthető-e rossz embernek.
Ami miatt azért érdemes megnézni a filmet, azok a gyilkos szomszédságában lakó kisgyermek jelenetei: túl azon, hogy itt visszaköszönnek a rendezőre oly' jellemző állat-motívumok, kapunk némi gonosz humort, és valódi feszültséget is, ráadásul sikerül a gyermekkaraktert profi módon, a cselekedetein keresztül bemutatni. Mondhatjuk, hogy Argento ebben a filmjében sem felejtette el azt, ami őt naggyá tette - ám csak ímmel-ámmal tudta hozni az elvárható minimumot.
Az alkotás élvezeti értékét lerontja néhány rosszabbul sikerült maszk és praktikus effekt, valamint az is bántó, hogy az alkotók szinte minden akciót és direkt horror elemet feláldoztak a történet során az elvontabb borzalmak oltárán, így a slasher-rajongók valószínűleg túl művinek és körülményesnek fogják találni a filmet összességében. Valamit valamiért ugyebár - Soavi filmje pont azon aspektusai miatt egyedi, ami sok néző szemében a vesztét fogja okozni.
Csak a nagyon elvetemült horrorőrülteknek ajánlom ezt az alkotást, azoknak is csak kötelességtudatból. Amikor megnézitek, az lesz életetek egyik legnehezebb 67 perce...
67 I Don't Feel at Home in This World Anymore (2017)
7/10 több»