Ha azt állítom, hogy az ezredforduló volt a mainstream filmezés csúcspontja, akkor azt többek között olyan alkotások miatt teszem, mint az Amerikai szépség. Az ehhez hasonló bátor, szókimondó, ötletes és kifejezetten súlyos alkotások azóta is többnyire utolérhetetlenek maradtak, annyira, hogy még 2015-ből is nagyon szívesen nyúlunk vissza 1999 és 2000 filmterméséhez. Úgyhogy íme az én miértem! több»
Élő szövet a fém belső vázon. Stílszerűen ez a jelző jutott eszembe, amikor egyre nagyobb aggodalommal telve néztem a nem sokára érkező Terminátor-film előzetesét. Biorobotoknak tűnnek a színészek (bizony, még a sárkányok anyja is!), a képek sem vágtak a földhöz, kizárólag Arnie miatt fogok majd elzarándokolni a moziba és megnézni ezt a látványos, de eléggé üresnek ígérkező sokadik folytatást (ne legyen igazam!). Viszont azonnal leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy újrázzam a legendás első részt, amelyből mára már franchise lett, és bármilyen hihetetlen, már több, mint 30 év telt el a bemutatója óta. Régen láttam a teljes filmet, ezért kicsit aggódtam, de teljesen feleslegesen, gyermekkorom kedvence még mindig kiváló alkotás, függetlenül attól, hogy az effektek már nem kicsit váltak elavulttá. Megunhatatlan! több»
Ausztráliának elég volt egyetlen alkalom, hogy feltegye magát a filmes világtérképre. Egy filmőrült orvos iszonyatosan kevés pénzből összerakott egy őrülten jó autós-motoros bosszúfilmet, amelynek a főszereplője egy teljesen ismeretlen színész volt, aztán a nép megnézte, és rájött, hogy ez neki kell! Világsiker lett a Mad Max, Mel Gibson sztár, George Miller pedig menő rendező. Nagyon régen láttam már a filmet, de most, hogy jönnek ki a jobbnál jobb trailerek a Tom Hardy főszereplésével készült legújabb részből, megjött a kedvem az újrázáshoz. Nem csalódtam, Max-en nem fog az idő (na jó, kicsit nehezen ismertem fel a nagyon fiatal Mel Gibsont, de ennél nagyobb bajom ne legyen), ez még mindig egy nagyon jó film! több»
Folytatást készíteni hálátlan dolog, az Űrodüsszeia folytatását elkészíteni pedig egyenesen akár a világ egyik leghálátlanabb feladata is lehetne. Nemcsak az elkerülhetetlen nosztalgiasznobizmus miatt, hanem mert egyben egy legalább ugyanolyan nagy hatású és időtlen művet is készíteni még a legnagyobbak képességeit is meghaladná. (Még akkor is, ha Arthur C. Clarke regénye rendelkezésre állt már ehhez.) Nem meglepő módon Peter Hyams nem aratott sikert ilyen szempontból, azonban az mindenképpen a javára írható, hogy nem is erőlködött mindenáron azon, hogy klasszikust készítsen. több»
Minden idők legdögösebb titkos ügynöke angol és James Bond-nak hívják. A francia macsók sem rúghatnak labdába mellette, de azért nem kell őket félteni, nekik is vannak nem is olyan rejtett aduászaik. Jean Reno, példának okáért, akit a 90-es évek elején még eszméleten jól nézett ki (ma is jól tartja magát, de azért telik az a mocskos idő, lássuk be), és még jó színész is volt, ki más játszhatta volna el a francia 007-est. Megkapta maga mellé akkoriban örökös kollégáját, Chrisitian Clavier-t és egy kiváló kolléganőt Valérie Lermercier személyében. A forgatókönyv azonban nem volt éppen világszínvonalú, és bár a színészek elvitték a hátukon a filmet, mégsem lett több a végeredmény egy közepes francia vígjátéknál, amelyen egyszer jót lehet nevetni. több»
Pont néhány napja ecseteltem a Sárkányszív kapcsán, hogy a 90-es évek folyamán zöld utat kapott filmek néha amennyire ügyetlenek, annyira bámulatosan eredetiek tudnak lenni. Ez pedig akkoriban nemcsak a blockbusterek szintjén működött, hanem egy (két?) kategóriával lejjebb is: a most szóba kerülő alkotás a 80-as, 90-es évek fordulójáról például egy egészen elvetemült alapötlettel hívta fel magára a figyelmet (mondjuk az ausztrálokat mostanában sem kell félteni) - hogy aztán a végeredmény a ráköltött (ausztrál) dollármilliók ellenére is egy erősen B-szagú darab legyen. több»
Az aranykalitka is csak kalitka. Még a mindenki által irigyelt életet élő hercegnőnél is eljöhet az a pont, amikor úgy érzi, szüksége van egy kis szabadságra. Persze nem akárhol jut el eddig a felismerésig, hanem Rómában, mert ugye élni tudni kell. Na és az sem meglepetés, hogy a szerelem is belefér ebbe az egynapos vakációba, amelynek azonban nem lehet happy end a vége, de éppen ezért lesz hiteles és időtlen ez a gyönyörű történet, amely sok évtizeddel a születése után is ugyanolyan élményt tud nyújtani a nézőjének, nem véletlenül vált klasszikussá a saját műfajában és tette világsztárrá bájos főszereplőjét, Audrey Hepburn-t. több»
90 Amerikai szépség (1999)