Nagyon beleéltem magam a számítógép fejlesztős témába, ahogy bütykölgettek akár a garázsban, vagy vitatkoztak valami részletről. Biztos, hogy rengeteg kikacsintás van, én szerintem minden tizediket ismertem csak fel, de azért az én szívemet is megdobogtatta kicsit, mikor a két geek, Gordon és Cameron mindent félredobva az egész hétvégéjüket rászánják arra, hogy először játszanak egy vadiúj játékkal, a Super Marioval. több»
Ez a japán film ugyan kissé humorosabban, szatirikusabban áll hozzá a zombi-témához, mint dél-korai társa, de alapvetően igen hasonló eszközökkel és minőségben dolgozik.
Nőiesen bevallom, az égvilágon semmit sem vártam ettől a filmtől (ami körül nyilván a hatalmas előállítási összeg miatt volt nagy a felhajtás), egyszerűen csak kíváncsian vártam, hogy mit hozott ki a Kincsem-történetből és ebből a szereplőgárdából (amelyben nem a sztárok dominálnak, hanem a jó színészek) Herendi Gábor, és nagyon örültem neki, hogy ilyen kellemesen szórakoztató lett a végeredmény. Kár a túltolt a végjátékért, de nagyon jól éreztem magam a vetítés alatt, egy vérpezsdítő, valami jó kis történelmi kalandfilmet kaptam, kell ennél több?
Bátor, hiszen eleve minimum botrányközeli a közelmúlt eseményei után így mesélni terrorizmusról, de még inkább azért, mert a nyilvánvaló párhuzamok megragadása helyett az Eközben Párizsban egy hihetetlenül találó és elgondolkodtató képet fest a világunkat meghatározó jelenségekről - vagy éppen azok hiányáról.
Parádés alkotást tehát senki ne várjon, de arra végül is pont jó, hogy legyen min legeltetnünk a szemünket, amíg Gareth Evans következő munkája megérkezik.
Az tagadhatatlan, hogy Enyedi Ildikó egy kiváló, gyönyörű és szokatlan darabot alkotott, amelyben ilyen tekintetben egy bizonyos szintig minden néző megtalálhatja a számítását.
Összefoglalva: egy igazi bűnös élvezet ez a film, amelyet olyan jól összeraktak, hogy az utolsó percig boldog mosollyal arcunkon nézzük végig, holott nem sok művészi értékkel bír, ámde annál szórakoztatóbb, és ami a legfőbb, el tud jutni a néző szívéig, köszönhetően a CGI, a forgatókönyv, a színészek és a rendező minőségének, de a zene mindenek felett, az adja meg az igazi hangulatot, amelyet magunkkal hozunk ebből az észevesztően dögös kis moziból, amely nem akar több lenni, annál, ami, és ez nagyon jól áll neki. Alig várom, hogy összeengedjék Godzillával Kongot, nagy zúzásnak ígérkezik! több»
Egy aranyos kis családi mozi, amelynek történetét nem kicsit higítottak fel azért, hogy közönségbarátabb legyen, ami önmagában nem baj, egyszer simán meg lehet nézni, de Anjelica Houston néhány jelenetén kívül nem sok minden marad meg belőle, Kár, mert ennél sokkal többet ki lehetett volna hozni a könyvből, amely nem a szerző legjobb műve, de nagyobb élmény elolvasni, mint megnézni ezt a jobb sorsra érdemes filmet.
Nem nevezném tehát klasszikus dramedynek a Fleabaget, ugyanis túlmutat komikum és tragikum egyszerű keveredésén: a főszereplő részévé válva mi is rendre csak azért nevetünk, mert valahogy muszáj elütni a szűnni nem akaró fájdalom, frusztráció és siralmas helyzetek élét. De éppen ez az azonosulás is teszi egyben csonting hatoló és autentikus élménnyé a sorozatot. több»
76 CTRL nélkül (2014)