Mindenképpen ajánlom a Tales of Tales-t, mert kirívó számítógépes trükkök nélkül kényezteti az érzékszerveinket, de ami még ennél is fontosabb, hogy a brand-ek és a tinédzser-mozik világából a fantasy, mint műfaj, ezzel a filmmel ismét visszatalált a felnőttek világába.
Összegezve a film egyértelműen valamennyire rókabőr, hiszen az előző részből több jelenetet is újrahasznosítottak, ám ezt mégis úgy tették, hogy egy élvezhető új filmet alkottak belőle. A színészi játékok hihetőek, a látvány nem hagy maga után kívánni valót, a hangulat tökéletes, de magába a történetbe több csavar is elfért volna, ezért összesen a 100 adható pontból tőlem csak 60-at kap. több»
Kár érte, mert Fuqua a nehezét megcsinálta, modern köntösben és narratívában prezentált egy nagyon nem mai értékvilágú műfajt. A végeredmény hibái ellenére is bőven az átlagos akciófilmek fölötti színvonallal bír, és kiemelkedik az utóbbi évek western próbálkozásai közül. több»
Egy olyan filmről beszélünk, amit érdemes látni, mert több karakter szemén át figyelve is sokat lehet belőle tanulni. Látványban és színészi játékban nagyon erőteljes alkotás, a zenei aláfestés pedig egészen egyedi módon dobja fel a történet hangulatát. több»
Dennis Gansel filmjének forgatókönyve – melyről akaratlanul is a Válogatott gyilkosok (Killer Elite, 2011) ugrik be – nincs túlbonyolítva, s roppant kiszámítható, ennek ellenére vannak erényei is A mestergyilkos új részének – és itt most nem Jessica Alba színészi játékára gondolok. több»
Miért kötelező megnézni? Mert Ingmar Bergman valóban a modern filmművészet egyik legmeghatározóbb egyénisége és kétségkívül a kamaradráma halhatatlan mestere. több»
Összegzésül csupán azt a tanácsot adhatom, hogy azok is, akik nem kifejezett kedvelői a műfajnak, mindenképpen adják meg az esélyt, hogy ez produkció elszórakoztassa és meghassa őket.
Értékelés: 76/10 több»
Bár Mrs. Jenkins nem volt egy jó coloratura soprano, de kevesen rajongtak és patronálták a zenét annyira, mint ő, és ez teszi próbálkozását a zene kigúnyolása helyett a próbálkozás példájává. A Florence, a tökéletlen hang egy olyan film, amire semmi körülmények között nem szabad beülni papírzsepi nélkül, akár a sírástól, akár a nevetéstől, de könnyezünk majd.
értékelés: több»
A Bridget Jones babát vár tehát összességében méltó folytatása az eddigi két filmnek: szórakoztató, szerethető és humoros. Aki eddig szerette a kelekótya, szómenésben szenvedő főhősnőt, és nyársat nyelt lovagját, az biztosan nem fog csalódni. Aki pedig eddig sem kifejezetten csípte őket, annak már bőven volt ideje rájönni, hogy a Bridget Jones-filmeket nem neki találták ki.
Értékelés: több»
Ha a negatívumokból csak egyet is rendbe tettek volna, akkor ez a film valóban megkoronázta volna a trilógiát, így azonban nem tud feljebb lépni a Fácángyilkosoktól. Önálló produkcióként ettől még a műfaj rajongóinak kötelező darab és a hollywoodi tempóhoz szokott közönségnek sem okoz majd csalódást – de aki csak most ismerkedik a skandináv stílussal (vagy éppen a Q-ügyosztállyal) az nem biztos, hogy szerelembe fog esni… Értékelés: több»
70 Szörnyek és szerelmek (2015)
Corn & Soda: több»