dandelion1983

Szerettem a sorozatot, bár már azt éreztem, hogy a vége felé elfáradt. Nem igazán értem a sorozatok után készült filmeket, a gazdasági mozgatórugója persze egyértelmű, de pont ezért túl sokat nem szabad várni tőle. Nagy, korszakalkotó ötlet itt sem volt, csak még egy bőrt akartak lehúzni a készítők a sikeres sorozatról. A kosztümös filmek kedvelőinek egy könnyed kikapcsolódást nyújt, kicsit még láthatjuk a sorozatban játszó kedvenceinket, de ha nem készül el ez az alkotás, semmivel sem lettünk volna szegényebbek.

Szeretem azokat az egyedi sorozatokat, amiknek van mondanivalója, néha mellbe vág, letaglóz, meghökkent, és még napokkal utána is eszembe jut egy-egy jelenete. Ez a sorozat pont ilyen. Nagyon örülök, hogy a dánok készítették el, nem az amerikaiak, mert így minden hatásvadász elemet nélkülözni tudott. Erlend Loe írótól korábban néhány könyvet már olvastam, azok is kellően elvontak voltak, akárcsak ez az alkotás, ami az ő regénye alapján készült. A gyász egy nagyon egyedi feldolgozását kapjuk meg. Az a legjobb benne, hogy a főhős egyre mélyebbre süllyed lelkileg a mocsárban, ennek ellenére a vége felé már nagyon erős életigenlést kapunk. Így, amikor vége, már csak a jó érzés marad meg utána, é... több»

Nagyon szeretem a habkönnyű, csajos, romantikus sorozatokat, Darren Star számos alkotását láttam, kedvelem a munkásságát, de az Emily Párizsban a leggyengébbek közé tartozik. Nagyon vártam, hogy megnézhessem végre, de csalódnom kellett. Pedig minden adott egy sikeres sorozathoz, szép helyszín, szép emberek, szép ruhák, romantika, könnyed, szinte felelősség nélküli élet. És mégsem sikerült. A történet nem túl színes, és borzasztóan kiszámítható, a karakterek semmilyenek, szürkék, nem ismerjük meg őket, nincs jellemfejlődés, sem jellemábrázolás, nincs egyénisége senkinek. A kibontakozó szerelem nem elég hiteles, romantika is csak nyomokban van, a fiú idegesítően béna, a férfiasságot minden por... több»

Remek film, egy igazi gyöngyszem, ami központi témájává az emberi kapcsolatokat, az idő múlását, az emlékek jelentőségét, és az élet értelmét helyezi. Igazi lassú, mély dráma, ahol nem a cselekmény a fontos, hanem a párbeszédek, a ki nem mondott szavak. Nem hatásvadász, nem akarja a szánkba rágni, mit is gondoljuk az egyes jelenetek után, csak mutat valamit, és ránk bízza, milyen tanulságot vonunk le belőle. Megmutatja, mennyi ki nem mondott, meg nem élt fájdalom lakozik az ember lelkében, hogy milyen gyógyítóan tudunk egymásra hatni, és hogy sokszor egy kelletlenül elvállalt feladat milyen sokat is tud adni. Annyira szükség van az ilyen jellegű filmekre, kár, hogy nem ezekre van a legnagyob... több»