Egy kedves ifjúsági sorozat, szerethető szereplőkkel, szerintem kikapcsolódásnak nem utolsó, meg lehet nézni. Természetesen semmi formabontó, de annyira jó volt, hogy majd utánanézek a könyveknek - mert mint kiderült, adaptáció.
Jól indult, de aztán összekuszálódott. Nagyon remélem, hogy a németországi politikusok és a rendőrség okosabb a valóságban. Egyébként volt néhány jó színészi alakítás.
Nagyon jó. Imádom a színeket, a cselekményt, a színésznőket (a színészek is rendben vannak, de a színésznők viszik a sorozatot), az italokat, az esztétikát! Mindent!
Az énekes öregembernek öltözik, és előadja új albumát. Semmi különös nem történik. Szeretem ezt az albumot, de perceken belül meguntam. Tovább néztem, remélve, hogy jobb lesz, de sajnos csalódtam.
Jean Reno és Juliette Binoche? Mégis mi baj lehetne? Nos, hát nagy baj ugyan nincs, és talán csak én vártam többet, de a Féix és Rose nekem olyan közepes filmként maradt meg az emlékezetemben, amiről azt gondolom, hogy ha nem láttam volna, igazából semmit sem veszítek. Persze lehet neki adni egy esélyt, de inkább háttérzajnak a napi hírek olvasása vagy vasalás közben. :)
Kicsit csöpögős, kicsit sablonos, kicsit hazabeszélő dokumentumfilm, ami nekem inkább tűnt egy nagy és hosszú reklámnak, mintsem egy ténylegesen objektív dokumentumfilmnek.
Azt hiszem, hogy nem tudok kinőni az egész estés rajzfilmekből, de ennek majdnem sikerült elérnie, hogy nagyon unjam. Viszont azt nem tilthatom meg a gyereknek, hogy nszeresse, úgyhogy neki tetszett.
A drámai vonalon azért még kicsit erősíthettek volna, a karakterek is elég érdektelenek voltak. A képi világa és a hangulata viszont némileg ellensúlyozza ezeket az apró hiányosságokat.
Bemutatkozó filmnek éppenséggel nem rossz, de szerintem egy kicsit túlságosan is a biztosra ment, és nem tudta levetkőzni a sablonokat sem a rendezés, sem a történet.
72 Árva (2025)