Laclac

Ez a reboot tényleg a kilencvenes évek slasher-vibe-ját hozza vissza, de modern köntösben. Teljesen friss szereplőgárda, némi old-school nosztalgia, gore bőven. Vannak benne drámai csavarok, kicsit túl sok modern poén, de összességében hangulatos.

A srácon tényleg átjön az „én is csak csillagokat akarok látni” hitelessége. Glordonnal meg olyan természetes a kémia, hogy szinte fáj nézni. Az érzelmi hullámvasút pedig meglepően szépen van adagolva.

Ez a film egyszerűen csodás: a barátság, a zene, a látvány összhangja tökéletes. A sárkánykovács haveri köteléke meg annyira őszinte, hogy még a szíved is megmelengeti. Plusz a humor sem erőszakolt, tényleg jó érzés végignézni

Ez a film egyszerűen nagyon hitelesen mutatja be, hogyan hat a feldolgozatlan gyász és a belső fájdalom az egyénre és környezetére, engem nagyon megérintett.

Nagyon tetszett, ahogy ez az egész kinéz, szerintem nagyon jól ki van találva. Egész biztosan megnézem még.

Oké, hát én ezt a filmet már nagyon vártam. Imádtam az összes részt, és már nagyon kíváncsi voltam rá, milyen lehet ez a változat. Nem is csalódtam. Szuper!

Érdekes történet, olyan mintha meséből lenne. Erősen ébredezik bennem a kételkedés, de egyelőre elfogadom, hogy ez tényleg így történt.

Számomra eddig az év legpozitívabb csalódása, amitől nem igazán vártam semmit, most pedig ott tartok, hogy idén még nem láttam ennél jobb filmet. Rendkívül érzelmes, de ugyanakkor okos film, ami tudja, hogyan rezonáljon együtt a nézőjével. Nézzétek meg, és rá fogtok jönni, miért olyan nehéz írni róla.

Ez egy idegesítő négyrészes sorozat, ami miatt a kanapéról kiabálni fogod, hogy "Jaj, gyerünk már!", de tény, hogy ha egyszer elkezded, valószínűleg be is fejezed.

Sajnos ez egy eléggé gyenge próbálkozás lett a remake-ek körében is, az eredeti klasszisokkal jobb. Főleg a főszereplők - egyáltalán nem viccesek és semmi komikus kémia nincs köztük.

Nem rossz, de jobbra számítottam. Az első rész alapján gondoltam ezt, ahol bár a gyilkosság indítéka kissé bugyuta volt, de nézhető volt az epizód. Aztán elindult lefelé a lejtőn, ami azt illeti elég gyorsan...

Jól sikerült, nem veszik teljesen komolyan, de ez nem árt a filmnek. Igazából jobban tetszett, mint bármelyik Marvel-cucc, amit idén láttam.

Fuh, hát ez szörnyen idétlen sorozat, amit szerintem érdemes messzire elkerülni.

Nem tudom, de szerintem ez rém gyenge volt, világosan látszik, hogy mi volt itt a terv, de a feszültség végképp nem jön át belőle. Kösz, de ezt most nem folytatom.

Azt mondanám, hogy ez egy közepes vígjáték, amit egyszer meg lehet nézni, de sajnos ennél több nincs is benne.

Szép és szomorú film az életbe vetett bizalomról, amit mifelénk olyan ügyesen tépáztak-tépáznak meg a mai napig. Könnyű érteni és azonosulni vele.

Remek alkotás a pontosan ábrázolt, civil háború utáni Spanyolországról, ahol a nyomor és a szenvedés még inkább sújtotta a vidéki területeket. Nem egy vidám film, de nem is lehetne az.

Azt gondoltam egy könnyed kis film lesz, kellemes pillanatokkal és egy életigenlő hozzáállással. Bár van néhány pillanat, csalódnom kellett. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire üresnek éreztem magam és életundorral telítettnek, miután befejeztem. Depresszív az biztos.

A film kezdetén egy ideális családképnek indul, majd fokozatosan a kapcsolatok sötétebb bugyraiba vándorol. Különösen hangsúlyos az apa és fiú közti kapcsolat. Gyakran felmerül a bizalom kérdése a családtagok között.

A meleg közösség és emberek olyan bemutatása, amivel ritkán találkozunk amerikai filmekben. A film szépen bemutatja, hogy ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, ugyanolyan életet élnek, mint bárki más. Már csak ezért is le a kalappal. Semmi sem fekete-fehér.