Ez a reboot tényleg a kilencvenes évek slasher-vibe-ját hozza vissza, de modern köntösben. Teljesen friss szereplőgárda, némi old-school nosztalgia, gore bőven. Vannak benne drámai csavarok, kicsit túl sok modern poén, de összességében hangulatos.
A srácon tényleg átjön az „én is csak csillagokat akarok látni” hitelessége. Glordonnal meg olyan természetes a kémia, hogy szinte fáj nézni. Az érzelmi hullámvasút pedig meglepően szépen van adagolva.
Ez a film egyszerűen csodás: a barátság, a zene, a látvány összhangja tökéletes. A sárkánykovács haveri köteléke meg annyira őszinte, hogy még a szíved is megmelengeti. Plusz a humor sem erőszakolt, tényleg jó érzés végignézni
Ez a film egyszerűen nagyon hitelesen mutatja be, hogyan hat a feldolgozatlan gyász és a belső fájdalom az egyénre és környezetére, engem nagyon megérintett.
64 Tudom, mit tettél tavaly nyáron (2025)