Ez a film a katalán középréteg savanykás tükre: mindenki szép, mindenki belül mocorog, mint egy érzelmi vulkán. Az első felvonás brutálisan megragad, a felező után viszont kicsit szétesik. De a katartikus finálé miatt még így is simán négy csillag.
Damson Idris karaktere sokszor azt hozza, hogy ‘mi ez a nagyképű gyerek’, de ez részben szándékos, és utána bele is jön. Javier Bardem tartja a hátteret, ő kellett bele. Kosinski innen is kirázza az akciót – nem töltelék, hanem minden képkocka megvan érezve.
Nehéz mit ragozni ezen, gyönyörű ez a mese. Szerintem az anime kedvelői alapból szeretni fogják, ráadásul én nem is kifejezetten tartom magam annak, és úgy mondom, hogy imádtam.
A színészi játék abszolút zseniális, Eidinger szinte irreális intenzitással játssza a szerepet. Maga a történet is olyasmi, amit ismerni kell, különösen a manapság gyakran romantikussá tett kelet-németországi élet tükrében. Érdemes megnézni. Megéri az elejétől a végéig.
Renner tökéletes ebben a szerepben. Ő a polgármester testvére. Az anya egy depressziós, liberális történelemtanárnőt játszik, aki gyűlöli a világot. Sok jó anyag, némi meztelenség, némi erőszak. Kiegyensúlyozott zsaru-rabló dráma.
Ha érzékeny típus vagy, hajrá, a filmet élvezni fogod. Ha nem, meg se próbáld. Ahhoz, hogy megértsd, végig kell nézni, addig nem áll össze a kép. A tipikus hollywoodi ábrázolásmód a megszokott, viszont itt a karaktereknek van mélysége, ami kellemes meglepetés volt számomra.
Hiába a viszonylag erős színészgárda, ez a film sajnos tényleg nem ér sokat. A forgatókönyv egy nagy maszlag, a párbeszédeket pedig mintha egy óvodás írta volna. Kihagyható, és akkor ez egy nagyon finom jelző.
Nem véletlenül arat majdnem mindenhol nagy sikert ez a dokumentumfilm - komoly, erős és igencsak kényelmetlen tartalom napjainkból, amivel nehéz szembesülni.
Sokkal magasabb színvonalat képviselő sorozat, mint ami a Netflixre jellemző, úgyhogy tudom ajánlani. Dráma, úgyhogy arra készülj, ha meg akarod nézni.
Tipikus b kategóriás romantikus film minimális feszültséggel, de engem épp olyan hangulatban talált, hogy kifejezetten kellemes időtöltést nyújtott. Nem kell komoly fordulatokra, sem mély mondanivalóra számítani, ez egy lazulós szombat estére való egyszeri film.
Romantikus drámákon belül nálam Inga Linström az abszolút nyerő, hozzá képest Emilie Richards történetei elég ügyetlenek, ebből a filmből is az erősebb drámai vonalat hiányoltam leginkább. Összességében mégis elégedett vagyok, az átlagos színvonalat azért hozza, ha a karakterek kicsit erősebbek lennének, még a 4 csillagot is megadnám.
Nem egy kiemelkedően izgalmas thriller, de a feszültséget sikerül megfelelően adagolnia, a történet is szépen építkezik az egyszerűsége ellenére is. Egyszer mindenképp érdemes megnézni, aztán lehet, hogy gyorsan elpárolog az ember fejéből, de miközben néztem, nekem tetszett.
89 Tűz a tengerparton (2024)