Amikor Párizs karantén alá kerül a járványhelyzet miatt, egy lakóház sajátos lakói ráeszmélnek, hogy egy új élethez és egymáshoz is alkalmazkodniuk kell.

Amikor Párizs karantén alá kerül a járványhelyzet miatt, egy lakóház sajátos lakói ráeszmélnek, hogy egy új élethez és egymáshoz is alkalmazkodniuk kell.
Nem rossz vígjáték a "Covid-bezárásról". Bár nem vagyok nagy rajongója Danny Boonnak, élvezettel néztem ezt a bezárt komédiát. Eljátszotta az idegesítő paranoiás karaktert, így jól állt neki. Vicces volt látni, ahogy egyesek teljesen agymosottak lettek a "járvány" alatt, és hogy búvármaszkkal sétálni egy boltban nem is volt olyan elképesztő, mint ahogy én is tanúja voltam ennek itt, Spanyolországban. A belga színész, François Damiens (ismertebb a L'embrouille vázlatairól) alakította az általa legjobban alakított karaktert, vagyis a rikító és arrogáns mindent. Legjobb vígjátéka továbbra is a Dikkenek (2006), de ebben sem volt rossz. Yvan Attal viszont túljátszotta, ami bosszantó volt. De a legbosszantóbb dolog a Huit Rue De L'Humanité-ben (vagy a Stuck Together angol címében) az a dal volt, amelyet Alison Wheeler többször is énekelt. Megértem, hogy idegesítőnek akarták hangzani, de egy ponton nagyon irritáló lett. Nem kellett sokat várni a Covidról szóló filmre, sőt, már jó párat megnéztem a rossztól a jóig. Ezt egy jó vígjátéknak minősíteném, amely különböző karaktereket mutat be, akikkel mindannyian találkoztunk a globális zárlat alatt.
...az nézze meg! Vagy csak emlékezzen vissza minden hülyeségre, amit csináltunk, gondoltunk az elmúlt másfél évben! Utólag könnyű humorizálni rajta. És persze nevetni jobb, mint bosszankodni.
Szerencsére nem vagyunk egyformák. Van, aki azt nem érti, hogy nem lehet szeretni ezt a filmet, mások meg azt nem értik, hogy tud egy felnőtt ember nevetni ilyen infantilis poénokon. Én kérek elnézést.
Túlélve a Covidot, mindenképpen szórakoztató látni a néhány évvel ezelőtti önmagunkat, az aggódásainkat, a félelmeinket, a túlzásainkat vagy épp a pökhendi nemtörődömségünket, a csetlésünket-botlásunkat, mindezt a francia humor megszokott nívójába csomagolva. Egyedül talán a házban a vakcinát kutató „őrült tudós” sok, egy kissé infantilisre formázták az alkotók, ám mivel a francia vígjátékok nagy rajongója vagyok, inkább felfelé kerekítek.
A filmben kevesen viselnek maszkot, ez azért van, mert Franciaországban a kormány külön kérte az embereket, hogy ne vásárolják fel a készleteket, hogy az egészségügyi dolgozóknak jusson elég, de még így is hiányban szenvedtek.
Dany Boon és François Damiens együtt játszottak az Ils sont partout (2016) és a Finánc a pácban (2010) című filmekben.