Honey Bunny... not funny A leggyengébb évada a Citadellának. Hogy mitől része ez a széria, az maximum abból tudható, hogy a vége felé néhányszor kimondják a Citadella szót. Egyébként semmi köze hozzá a sztorinak, sehogy nem kapcsolódik az első két évad Citadella–Mantikor háborúhoz. Színészi játékban is gyenge, sajnos nem fogadja be egyik érzékszervem sem az indiai túljátszott szerepekkel felhígított évadot. A kínosan erőltetett cím már előrevetítette, hogy európai vagy USA mércével nézve gagyit kapunk. Ez amolyan kémes Szulejmán... még ha az török is. És itt még az sem nagyon derült ki, mi a „technológia”, amiért megy a harc. A Dianában legalább kaptunk némi információt. Az első, közepes évad után reménykeltő volt a... több»
A nemzet silánya Kemény lehetett a casting. Igazi kihívás úgy válogatni, hogy még véletlenül se legyen a szereplők között dekoratív és szimpatikus arc. Ennyi paródiapofát rég láttam egy rakáson, talán bohózatokban sikerül összegereblyézni a legröhejesebb embereket. A történet ismeretlen a nem csehek számára – és ez milyen jól volt eddig is! Nem izgalmas, nem felemelő, nem tanulságos. Egyszerűen egy rossz mese. Mondjuk, legalább a nyomorult elnyeri méltó haláljutalmát... vagy mi. Emellett unalmas. És szánalmasan erőlködő. A modernre vett jelenetek sokkal inkább feszélyezik a nézőt, mintsem nevetésre bírják. Ami jól állt a Babilon Berlinnek zenében és táncban, az itt szekunder szégyen. Talán a vígjáték irányáb... több»
Bárgyú Kerestem a jelzőt a film alatt, a végére megtaláltam. Bárgyú. Komolytalan az egész! Vajon a nézőket nézték teljesen hülyének? 1953-ban?! Ki nyalja be azt, amit ezek az őrmesterek tettek? Ki hiszi el, hogy eddig elmehettek egy német tiszttel? A gyanúsítgatás, majd vádolás után javult a film. Végig azt a színvonalat kellett volna hozni! Olyasmi drámát lehetett volna ebből készíteni, mint a Patkánykirály. Minden adott volt. Jó szereplők, remek díszlet. OK, a zene néhol sok volt, máskor felesleges csinnadratta. Kár a sztoriért...
A jó, a rossz és a hitvány Az első film remek volt. A második egy korrekt folytatás, bár a színvonal már esett. A harmadik abszolút felesleges és felejthető. A sorozat pedig hitvány.
Üres, de szép nagyra fújták Nagy várakozással ültem le nézni ezt a régi filmet. A pozitívum, amit kaptam, nem a film érdeme. A régi szinkronokat nagyon jó volt hallani. (Bár illett volna legalább feliratozni a német és angol nyelvű szövegeket!) Alapvetően szeretem a drámát, a lélektant vászonra helyező mozikat. Ezt nem találtam meg. A háborús történeteket is kedvelem. Egy morzsányi sem volt belőle a filmben. A „szökéses” sztorikkal nehéz mellélőni, de itt sikerült. A főbb szerepekben igazán jó alakításokat láthattam, de a mellékszereplőkre már nem nagyon figyeltek. Nem sikerült eldönteni, hogy szökéses kalandfilmet vagy háborús drámát forgassanak. Így aztán nem is egyveleget kaptunk, hanem egy se füle, se farka katyvas... több»
Agyatlan csihi-puhi Sablonos történet, 20 perc után unalmas akció. Nulla színészi játék és idegesítő zene. Ráadásul hosszú, mint a vasárnap ebéd nélkül. Ha ez USA mozi, mindenki ZS kategóriásnak tartaná, pedig így is az. Nagyon nem ajánlom.
A majdnem ötven évet felölelő, három filmből álló történet 6 ember egymásba fonódó életét meséli el.
A II. világháború után 2 lány és 4 fiú bandázik a romok közt. Próbálnak megélni, túlélni. Ügyeskednek, lopnak és kifosztanak. Ők a Farkasok - még a halál sem választja el őket. Van köztük ügyes üzletember, énekes, de politikusi vénával megáldott is. Berlin a vadászterületük, a légi híd alatt portyáznak. Miközben saját kocsmáról álmodoznak, a nagyobb és erősebb banda aljasságaitól szenvednek. Ám egy nap felveszik a kesztyűt. Bár egyikük megsérül, végül rájuk mosolyog a szerencse.
A második filmben a '60-as években járunk. Hőseink felnőttek. A kocsma üzemel, a fiúk és lányok szíve és elméje me... több»
Nyaraló gyilkosok utánérzés Sziget, gyilkosság, sok ember kis helyen. Persze elférnek, de nem megférnek. Gazdag sznobék esküvőre készülnek. Mam(m)a pici fia venne el egy rangon aluli leányt. Csakhogy a bulit zárójelbe teszi egy gyilkosság. Az ara barátnőjét vízbe fúlva találják az esküvő előestéjén.
Hogy ki volt szánalmasabb a szereplők között, azt meg lehetne szavaztatni. Liev Schreiber, aki borostája mögé bújva és piával kezében ússza meg a színészi játékot? Nicole Kidman, aki ma már csinálhat bármit, mert a plasztikázott fején semmilyen mimika nem érzékelhető? Vagy a szebb napokat látott Isabelle Adjani, akinek olyan múmiaarca van, hogy inkább vámpíros moziban kéne szerepeljen? (bocs..ez képzavar) Nálam ők a dobogós... több»
Vakvágányok, zsákutcák A híd (Bron/Broen) óta a skandináv stílusában hasonló sorozatok nálam előnyt élveznek. Éppen ezért bosszant jobban, ha egy gyengébbe futok bele. Hangulatában megkapunk mindent, ami egy jófajta északi thrillerhez kell. Téli környezet, jeges víz, sötét erdő. A nyomozónő is különc, munkamániás.
Természetesen egyedül neveli a kislányát, de azért papi (após) és nagyi (anyja) is szerepet kap. Már a felütés is érdekes, a férje halála ügyében nyomoz az ügyészség – hivatalosan öngyilkosság. Ebben a hangulatban megy vissza az őrsre – a szigorúan vezetéknevén szólított – rendőrnő. A főnöke szabadságolná inkább, de a nő hajthatatlan, így egy épp befutó ismeretlen holtestes üggyel tenné parkolópályára.
Á... több»
Kínos, nagyon kínos Nem néztem végig. Ötven perc körül besokalltam, amikor az edzőteremben Mr. Bean stílusban szerencsétlenkedett Diane Keaton. Vajon mivel zsarolhatták... vagy inkább kényszeríthették, hogy elvállalja ezt a szánalmas, ZS kategóriás szerepet? Nyilván nem világmegváltó mozira számítottam egy tucatnyiszor leforgatott történet esetében, de ilyen gagyit nem vártam. Diane Keaton magyar hangja (talán Bánsági Ildikó) külön kiemelendő – valami botrányosan rossz, elviselhetetlenül sipákol-rikácsol fejhangon. A teljesen indokolatlan leszbikus téma sem fog a film megítélésének használni – bár tőlem mindenki azzal, akivel... Nagyon nem ajánlom!
Unalomba fullad Borzalmasan gyenge film. Harrison Ford a hülye gyerek frizurájával kritikán aluli alakítást nyújtott. Az még inkább rontott az összképen – vagy hangzáson –, hogy Csernák János helyett Papp János szólaltatta meg. A film feléig mindig azt vártam, mikor H.F. beszélt, hogy fordul a kamera, és mutatja az „igazi beszélőt”. Rossz a rendezés. Vértelenek a szereplők. Még az íróasztalon imitált szex is olyan volt, mintha a színészek is unnák. Valamikor biztosan láttam ezt a mozit, de mély nyomot nem hagyott. A mostanában bemutatott sorozat változata miatt poroltam le. A sorozat remek. Ez még a sorozat nélkül is egy kalap lepkefing. Nem ajánlom!
Javított kiadás Sokkal jobb és élvezhetőbb film, mint – a szintén Stephen King forgatókönyvével készült – A rózsa vére. Az egy rossz vicc volt, önmaga paródiája. Igaz, az egy okkult nyomozás (akár jól is megcsinálhatták volna), amely a naplóra támaszkodik, és bizonyítékokat keres. Itt megismerjük a Rimbauer házaspár és szűk környezetének történetét. Indulunk a ház építésétől, majd kis kitekintés Afrikába. Később az eltűnésekkel folytatódik a sztori, amely során a pár lánya is elvész a házban. A misztikus dráma a férj halálával ér véget.
King ezt nem szégyelli? Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója című könyve alapján készült a három részes celluloidhulladék. A minisorozatban alapvetően semmi sem történik. Feszültséget generálnak, folyamatosan hisztiznek a debil szereplők, és a pár ugyanolyan szánalmas jump scare a rendezőnél a jelenetek csúcspontja. A színészek borzalmasan játszanak. OK... talán Jimmi Simpson és Julian Sands elfogadható. Viszont akkor meg kell említsem a másik végletet, a förtelmesen alakító, szellemi fogyatékosnak kinéző Matt Rosst és az anyját megjelenítő Mrs. Sikítófrászt (fr@ncsetudja, mi a neve) is. És erről a hitvány filmes szégyenfoltról nem is lehet többet elmondani. Az sem menti, hogy majd' negyedévszázados. Ne nézd meg... több»
Visszafogott nagydumás Persze hogy a korábbi részekhez kell hasonlítanunk. Azok akkor jók voltak, ma pedig azért nézzük őket, mert a dialógusok fejből mennek, beüt a nosztalgiafaktor. A humor is változik. Nemcsak az ember saját humorfelfogása, de az általános vicc és móka is. Ami 20 éve térdcsapkodós volt, ma lehet, hogy nem annyira vagy éppen már nem is PC. Pláne, ha negyvenéves moziról beszélünk. Ez az újabb „vedlés” bár hozta a '80-'90-es évek hangulatát – főleg zenében, ami ettől még friss volt –, egyéb tekintetben üres volt. Az akciókon ásítoztam, a párbeszédek laposak voltak. Talán nem kellett volna Axel Foley szájára hangtompítót szerelni. Az sem segített, hogy nem volt igazán társa, akivel poénkodhatott vo... több»
Másodosztályú Konkrétan nem tudja az ember, mi a gond a filmmel. Érdekes sztori, bár nem egyedi. Jó színészek, de nem kimagasló a játékuk. Minden rendben, csak kevés ma már. Ez a mozi '95-ben kasszasiker lett volna. Ma egy esti tv-film színvonala. Nem unod, mert történnek dolgok. Néha még fel is nevetsz, igaz, párszor kínodban. Ahogy mondani szokás, ebben több volt. Gyenge-közepes.
Már láttad Vajon ki az, aki megnézte még egyszer a Hatodik érzék című mozit?! Ha igen, miért? Egy viccet sem mondunk el egymás után kétszer. Nem olvastam a film előtt kritikát vagy véleményt, mégis igen gyorsan furcsa lett a sztori, és hamar levágtam, mi a helyzet. Sajnos, onnan már unalmassá vált a film. Nem kell szépíteni, ez egy The Game (Játsz/Ma) újratöltve. Persze, nézhetjük ennek tükrében is, és még csak nem is olyan rossz a megvalósítás. Csak nehezen nevetünk azon a viccen, aminek ismerjük a poénját. Az pedig végképp kínos, amikor valaki úgy meséli, hogy tudja, hogy ismerjük, mégis erőlteti. Ez a mozi a néző lenézése! Megnéztem, hogy neked ne kelljen.
Pozitív disztópia Itt minden tökéletes, a kívánalmaknak megfelelő. A szereplők csinosak/jóképűek, de legalább viccesek és szimpatikusak. Nincsen bonyodalom, csak egyszerű probléma. Az is nyilvánvaló megoldással kezelhető. Egy társadalomkritika a felütés: túl sokat kütyüzünk, tegyük félre, és foglalkozzunk egymással. Egy házaspár elhatározza, hogy munkaidőn túl nem használnak telefont és számítógépet. Micsoda remek vígjátékot ki lehetett volna ebből hozni! Sajnos, a romantikus útra léptek, és annak is a sziruposabb megoldását választották. Ehhez jönnek még a színpadias, amolyan tv-sorozatos alakítások és nem életszerű párbeszédek, amik a maradék életet is kitapossák a jelenetekből. A kütyütlenített délutánok é... több»
Szervusz, napfény, üdv, árnyék! Nagy csalódás! Minden adott volt egy remek sorozathoz (klisé letudva). Jó főszereplő, szokatlan alapötlet és érdekes háttér. És mégis sikerült olyan unalmasra, kiszámíthatóra és másodosztályúra összedobni, hogy két hét múlva csak a bosszantó atmoszférára és a faék történet vázára emlékszem talán. A színészi játékra alapvetően nem lehet panasz, eltekintve a buta arcú, mimika nélküli Edgart játszó kisfiútól. Talán érdemes lett volna még félórát castingolni, mert bármelyik srác jobb lett volna. Anyuka is jobb lett volna inkább Frida Kahlo szerepére, ha a szemöldökét nézem. A háttér a '80-as évek, New York, egy bábműsor és annak kitalálójának családja. Vincent mentálisan nincsen jól, ráadásul al... több»
69 Citadel: Honey Bunny (2024)
A leggyengébb évada a Citadellának. Hogy mitől része ez a széria, az maximum abból tudható, hogy a vége felé néhányszor kimondják a Citadella szót. Egyébként semmi köze hozzá a sztorinak, sehogy nem kapcsolódik az első két évad Citadella–Mantikor háborúhoz. Színészi játékban is gyenge, sajnos nem fogadja be egyik érzékszervem sem az indiai túljátszott szerepekkel felhígított évadot. A kínosan erőltetett cím már előrevetítette, hogy európai vagy USA mércével nézve gagyit kapunk. Ez amolyan kémes Szulejmán... még ha az török is. És itt még az sem nagyon derült ki, mi a „technológia”, amiért megy a harc. A Dianában legalább kaptunk némi információt. Az első, közepes évad után reménykeltő volt a... több»