Sablon romkom Tökéletesen hozta a mozi a romantikus komédiák paneljeit. A néző mint beavatott tudja, mi a felütés. Jön pici bonyodalom, majd becsúsznak érzelmek, de az elmaradhatatlan konfliktus is megérkezik. Igaz, itt nem rúgja be az ajtót, csak bekopogtat. A harmincas évei elején járó fiatal nő adósságban úszik, a háza is veszélybe kerül, amikor egy hirdetésben rákacsint a megoldás. Az egyetemre készülő fiukat (Andrew Barth Feldman) szeretnék felrázni aggódó szülei. A srác zárkózott, nincsen jogsija, barátnője. Naphosszat a szobájában kuksol. A szülők egy autót kínálnak azért cserébe a nőnek, ha a fiút becserkészi, és beavatja a felnőtt élet rejtelmeibe. A fiú sorsa mellett a nő drámáját is megismerjük... több»
Megnéztem kétszer két epizódot, aztán most jutott eszembe egy hét után, hogy nem fejeztem be, van még egyszer ennyi. És nem hiányzik, nem érdekel. Olyan német tv-filmes hangulata van. Silány párbeszédekkel és gyenge színészekkel. Unom. Sajnos megint bebizonyosodott, hogy még a nagy nevű író sem garancia a jó filmre vagy sorozatra. Én ezt dobtam, inkább kezdek egy másik sorozatot.
Jean-Paul Cooper Nyomokban tartalmazott Leonard Bernsteint is a mozi néha. A nagyra tartott zeneszerző-karmester munkásságát nem igazán ismertem meg, de amit láttam, attól nem lettem rajongója. Egy laza erkölcsű, vívódó embert láttam, aki a látható maszk alatt Bradley Cooper volt, idősebben Jean-Paul Belmondónak álcázva. Egy se eleje, se vége karriert nem láttam, mert lázálmos ámokfutás volt a rendezés. Ellenben Bernstein hű társát csodálhattam. Carey Mulligan lejátszott a vászonról mindenkit, a főszereplőt alakító rendezővel kezdve a sort. Ez azért sem volt nehéz, mert szinte senkinek nem mutatták be a hátterét. Cooper a műorr miatt bandzsa volt, az egész film alatt egyfajta delíriumot láttam az arcán, pedi... több»
Kiölt feszültség Több emberhez kéne szólni, hogy átfogó képet adhassak a sorozatról. Elsőként azokat óvnám meg a csalódástól, akik nem olvasták a könyvet, de még a sorozatot sem látták. Vagy egyik, vagy másik! A második csalódás lesz. Ha a filmváltozattal kezdesz, az ellövi azt a meglepetést, ami a könyv lényege. Amennyiben a könyvet olvasod előbb, idegesíteni fog, hogy már az elején szpojlereznek. Ha már olvastad a könyvet, és mint én, mégis megnézed az adaptációnak hazudott változatot, meglepődsz, hiszen egy új történetet kapsz. Nem elég, hogy – sokadszorra – nő lesz az egyik férfi szereplő, de egy fontos figurát teljesen kihagynak a sorozatból. Majd egy idő után felteszed a kérdést, hogy akkor mégis ki az... több»
Egy másik sztori Ha egyszer majd megkérdik John Marrstól, hogy engedhette a történetét ennyire átírni, talán a kezdő voltam, kellett a pénz választ kapjuk. Mert bár nem ez a legelső könyve, de a megfilmesítés ennél merült fel. És a könyv ismerete nélkül nem is rossz a film -–de én olvastam a remek könyvet! Hozzávetőlegesen 95% lett kidobva a kukába. Még csak azt sem mondhatom, hogy a váz megmaradt, csupán az alapötletet tartották meg, de még azt is megcsavarták picit a végén. Kifejezetten nehéz úgy nézni egy könyvadaptációt – kényszeredett kacaj –, amelynél egy szereplőt sem ismer fel a néző. Nem túlzás, tényleg egy párost sem hoztak át, bár némely helyzetre ráismerhetünk, csak épp nem ott, és nem azok a sze... több»
Fakul a franchise Nehéz olyan filmről írni, amely egy remek sorozat része, és ekkora csalódást okozott. Vagyunk páran úgy, hogy nagyon vártuk, nagyon akartuk szeretni, de végül lefittyedt szájszéllel álltunk fel a vászon elől. Sajnos, előjött a Hollywood-betegség, mint a legtöbb folytatásnál. Toljunk látványt, a góré (Tom Cruise az egész atyja) úgyis hozza a nézőket. Amit lehet, kaszkadőr nélkül csinál, a többi mehet CGI-jal. Csakhogy emellett elfelejtettek egy jó történetet írni! A negatív szereplő egy mesterséges intelligencia, ami ott van mindenütt, mint Isten és épp annyira megfoghatatlan. Hm... hol is láttam én ilyet, csak sokkal jobban kitalálva és megalkotva? Megvan: Person of Interest – ami egy remek ... több»
Poirot lejtőn Kenneth Branagh harmadik Poirot-története silány lett. A Gyilkosság az Orient expresszen jó indítás volt, bíztam is egy új, friss sorozatban. Igaz, a bajusz viselte a kis belgát, de ezt a tévedést nézzük el! (Azóta Jim Carrey viseli a Sonicban mint Dr. Ivo Robotnik.) A Halál a Níluson egy korrekt szerelmi drámát mutat be, amiből sajnos hiányzik a krimi. Márpedig Agatha Christie nem romantikus regényekben utazott, hanem csavaros bűnügyi történeteket írt. A Szeánsz Velencében cím jó ötlet volt, talán az egyetlen, amit felhozhatunk pozitívumként a film kapcsán. Teljesen más környezetben, egy egészen más történetet mesél el. Egy-egy szereplőbe kapaszkodik csak, de még őket is átformálja. Azért p... több»
Átlagos unalom Pixar és Disney – régebben, ha ezt látom, csettintek egyet és nosza, induljon a vetítés. Ma már szkeptikus vagyok. Aki nem számít jóra, kevésbé csalódik. Így aztán nem kapcsoltam ki a felénél, ugyanis gyengére számítottam, és sajnos nem csalódtam. Az elemek különbözőségében annyi lehetőség van, olyan sok konfliktus lehetősége, mégis egy romantikus drámát kaptunk. Ezt a történetet nem egyszer láttuk már. Lehetetlen szerelem, a vágyak visszafogása szülői elvárásra és az összes klisé, amit sikerült még beletolni. De legalább vicces lett volna, ha már a látványvilág átlagos, a sztori meg unalmas! Üres karakterek tébláboltak egy kidolgozatlan környezetben, alig háttértörténettel. És mégis 120 per... több»
Fotelből versenyautóba Nem könnyű minden igényt kiszolgálni. Mindig lesz egy szűkebb réteg, melynek tagjai nem képesek elfojtani magukban a szakembert. Ők sosem elégedettek a szakmájuk-szenvedélyük témájában készülő mozikkal, hiszen csak a hibákat és hiányosságokat látják. Szerencsére a filmkészítők mérlegelnek, és a többséget akarják szórakoztatni. Ez a Gran Turismóval sikerül, fel sem tűnik a két óra játékidő. Egész jó egyensúlyt tart a sztori a dráma és a verseny kihívása és a válogató izgalma között. A műszaki részt kevéssé érintik, és ez így jó. Az átlagos néző nem ért hozzá, de még csak nem is akarja tudni, hogyan működik. Gurul és pöfög? Helyes! Gyors, mint az Isten nyila? Még szép! Jól néz ki? Az nem kifej... több»
Egy ital aperitif előtt? A nézhetetlen értékeléstől Rachele (szétszabdalt arcú Ornella Vanoni) piás dumái mentik ezt a hitvány filmet. Igyekeznek némi Agatha Christie hangulattal átverni, a környezettel elkápráztatni a nézőt, de közben elfelejtettek történetet írni. Karácsonyra gyűlik össze a család. Csupa nő. Van itt új házvezetőnő, régi szerető, testvér, feleség és gyermek. Az emeleten a férj (apa stb...) hátba szúrt holtteste. Indítéka mindenkinek, lehetősége bárkinek volt. Vígjáték, színpadi komédia és dráma, thriller közt jár ide-oda a sztori, mint egy sűrű menetrendű komp. Egyik sem igazán, ezért igen silány darab. És olasz, de rossz értelemben. Harsány, túlmozgásos. Ez meghatározza a színészi játékot. A fordu... több»
Ripacskodás, unalmas gazdag senkik és rögtön 3 utalás homoszexuális vagy biszexuális kapcsolatra. Ha arányaiban ennyi jutna a heteroszexuális párokra, az emberiség rövid úton kihalna. De nem ezért taszított ez a sorozat. Egyszerűen nem életszerű és túl megjátszó, modoros minden szereplő.
Kösz... nekem ennyi elég ebből a sztoriból!
Túl francia, roppant érdektelen A magyar címe: Ami összeköt minket. Végtelenül lassú, unalmas és felesleges film. A története megmarad a váz szintjén, egyszerűen nincsen kibontva. A színészek átlagosak, néha rosszak. Egy szőlőbirtok sorsát szerették volna elmesélni, melyet három testvér elhalálozott apjuktól örököl. Nem igazán sikerült. Sajnálom ezt a bő másfél órát.
Botladozó hattyúdal Vannak mozik, melyek egyszerűen kimaradtak az életemből. Ilyen A cápa vagy a Godzilla és egyéb „jön a szörny” stílusú filmek és számolatlan folytatásaik. Aztán jönnek azok, amikben csalódtam. Nálam az Indiana-történetek az első résztől felejtősek. Persze megnéztem, mert fiatalon gáz lett volna nem képben lenni, de mindig is másodvonalas kalandfilmnek tartottam a sorozat darabjait. Értem én, hogy Indy karaktere ikonikus, rengetegen szeretik. Vagány, sármos, humoros, és mindig kivágja magát a bajból. Én mégsem értékelem többre a sztorikat, mint Bud Spencer/Terence Hill mosolyogtató marhaságait. Látványos, de nem sok tartalom van a sors tárcsája című történetben. Tényleg az a terv, hogy egy idő... több»
Skynet light Gyenge film. A mondanivalója ezerszer lerágott csont újratöltve. A színészek rettenetesek, harmadosztályúak. A megvalósítás a '90-es években is gagyinak számított volna.
Komolyan arról forgatnak filmet 2022-ben, hogy a teremtmény emocionálisan egy 5 éves szintjén van, emellett persze zseni és terminátor? Tényleg az a történet, hogy a kreálmány öntudatra ébred, majd fellázad alkotója ellen?! Ezt talán pár tucat moziban láthattuk eddig, így felesleges volt elkészíteni! Ha ezt félretesszük, élvezhetjük a horrort. Vagy a drámát? Nehéz eldönteni, mert mindegyikbe belekap, de egyiket sem építi fel rendesen a forgatókönyvíró. Ahogyan a logikával is hadilábon áll. A sztori gyermeteg, valószerűtlen. ... több»
Semmitmondó, unalmas Végtelenül sablonos, idegesítő film. Irreális viselkedések, ócska színészi alakítások. 40 percig bírtam, de addig semmi sem történt. Egypár baromság: a zsaruk nem képesek egy civil autót szerezni. Ha csak az időt húznák, azt nagyon bénán teszik. Az autót szinte üres tankkal adják át. A rendőr sokat beszél feleslegesen. A feleség leugatja a rendőrt... WTF?! A férjnek nem gond, hogy kiadja a zsaru, merre fognak menni, de a függönyözött kocsin kiakad! Semmi újat nem mutat a történet – legalábbis a film első felében. Nagyon untam, de főleg bosszantott. Nem ajánlom!
Up.: Végül befejeztem. A véleményem nem változott. A teljesen felesleges felüljárós jelenet – rendőrkonvojt dobálnak meg fiatalok?! ... több»
Ne szórakozz az idővel! Az időutazás vagy legalább egy más idősík megismerése mindig érdekes téma. Főleg a jövőbe utazás vagy bepillantás. A múlt ismerete adott, ott a megváltoztatásban rejlik lehetőség és a konfliktus előidézése.
A LOLA (borzalmas cím, egészen mást várnék a tartalom nélkül) jó film. Furcsa, de megszokható a képi világa, ráadásul nem hatásvadász, hanem indokolt, abszolút helyénvaló. A történet keretes, mint sok más időhurkos moziban. Egy '70-es években előkerült filmtekercs indítja a filmet, majd a '40-es évek elején találjuk magunkat.
Két fiatal nő – testvérek – épít egy rádióvevőt, amely a jövő rádió- és videójeleit képes fogni. Eleinte saját szórakozásukra használják. A jövő zenéit és filmjeit é... több»
Nyáltenger Unalmas, túlírt, szájbarágós, és kiszámítható. Nem értem, kik a célcsoport? Még háttérben hallgatva is követhető a szirupos romantika. Egyedül a táj gyönyörű, de ahhoz elég NatGeót néznem.
Szánalmas és ócska Némileg paradoxon az értékelésem, ugyanis a film értékelhetetlen. Nagyjából a negyedéig, a bankrablás utánig bírtam, majd kikapcsoltam és gyorsan YouTube shorts terápiára fogtam magam. Mondjuk P. Brosnan előtt le a kalappal! Profin hozza ugyanazt a karaktert úgy húsz éve – jellegtelen senkivé csúszott le, aki a múlt századi sikereiből él. E. Barkint a Farkangyal óta semmiben sem láttam, most pedig meggyőzött, hogy jól volt ez így, kár volt a dolgot bolygatni. A bankigazgató egy ripacs – a nevét nem jegyeztem meg, de bármikor felismerem! –, aki a legalja stílust képviseli, amit filmvásznon tehetségtelen selejtnek nevezek, ha a valóságban látom, simán büdösbunkónak (így, egybeírva). Vígjátékna... több»
Tényleg öröm-odázás Régóta kerülgetem a filmet. Hallottam már áradozni róla, de olvastam olyan lehúzó véleményeket is, hogy az kedvem szegte. De Tom Cruise-ról van szó, akinek meg kell nézni minden moziját. Elöljáróban azt mondom, hogy mindenkinek igaza van: annak is, aki zseniális alkotásnak tartja a Vanília égboltot, és azoknak is, akik egy hosszú és unalmas öröm-odázásnak. Mert azt sem lehet ám bármeddig késleltetni, ha a holtponton átcsusszanunk, az élvezet igen gyorsan eltűnhet és alig érzékelhetővé/értékelhetővé válik. A történet nem igazán fontos. Ha figyelni próbálunk az eseményekre, gyorsan elveszünk az időben. Nem egyszer éreztem úgy, mintha ezt a filmet inkább Aronofsky rendezte volna. Untam. Nagyon.... több»
Mindennek ára van Amikor elolvastam az ismertetőt – nem a fenti sületlenséget –, úgy éreztem magam, mint amikor ráakadok egy könyvre, aminek a borítója érdekes, a fülszövege pedig annyira szokatlan, hogy azonnal olvasni akarom. Az egy csillag elvonása épp ennek a felcsigázásnak a lelombozásáért történt. Ugyanis egy közepesen izgalmas felütés után igen gyorsan ellaposodik a sorozat, és egy drámába fordul át. Ekkor brazil szappanoperák és török romantikus sorozatok stílusa keveredett egy kevés, lassan csepegtetett thriller-hatással. A második négy epizódot úgy kezdtem, mint egy unalmas focimeccs második félidejét: kevés kedvvel, de reménykedő várakozással, hogy talán érdekesebb lesz. Ekkor azonban meglódultak a... több»
68 Barátnőt felveszünk (2023)
Tökéletesen hozta a mozi a romantikus komédiák paneljeit. A néző mint beavatott tudja, mi a felütés. Jön pici bonyodalom, majd becsúsznak érzelmek, de az elmaradhatatlan konfliktus is megérkezik. Igaz, itt nem rúgja be az ajtót, csak bekopogtat. A harmincas évei elején járó fiatal nő adósságban úszik, a háza is veszélybe kerül, amikor egy hirdetésben rákacsint a megoldás. Az egyetemre készülő fiukat (Andrew Barth Feldman) szeretnék felrázni aggódó szülei. A srác zárkózott, nincsen jogsija, barátnője. Naphosszat a szobájában kuksol. A szülők egy autót kínálnak azért cserébe a nőnek, ha a fiút becserkészi, és beavatja a felnőtt élet rejtelmeibe. A fiú sorsa mellett a nő drámáját is megismerjük... több»