16 utca Berlinben Műfajában nem kiemelkedő film, de mivel európai, ezért előnnyel és hátránnyal is indul az öreg kontinensen. Előnnyel, mert csak közelebb áll a szívünkhöz egy európai mozi, másrészt az amerikai akciófilmek még mindig erősebbek, így óhatatlanul azokhoz hasonlítjuk. A 60 perc egy hamis road movie. Egy családi drámába oltott szabadstílusú bunyós történet. Komoly konfliktust ne várjunk, komplikált megoldást se nagyon. Egy kevés freerunning és kevert harc. A sztori faék egyszerű: Octavio, aki egy edzőterem tulajdonosa, és egyben űzi is a küzdősportot, kénytelen lemondani egy versenyről, hogy lánya születésnapján megjelenhessen. Ellenkező esetben volt párja elveszi a felügyeleti jogát. Elég gyorsan... több»
Joker Napóleonnak képzelte magát Valószínűleg a forgatókönyvírók sztrájkja alatt készült a film. Történetre panaszkodhatnék, de nem volt. Mintha egy 6. osztályos tanuló hármas alá dolgozatát próbálták volna vászonra vinni. Nagyjából rendeben van az, csak épp igen fontos dolgok hiányoztak. Nem sikerült eldönteni, hogy életrajzi vagy történelmi kalandfilmet készítsenek. Így lett a nagy stratégából egy kanos, gügyögő, bárgyú és idegbeteg pojáca. Ha ez volt az instrukció, akkor le a kalappal Joaquin Phoenix előtt, pompásan alakította Joker vigyorával a sosem létezett Bonaparte figurát. Ritkán unok ennyire filmet. Utoljára talán a 11 Oscar-díjas Ben Hur (1959) fárasztott le ennyire. Látvány persze volt, ez nem alacsony költségve... több»
Eltolt balansz Martin Scorsese és én más-más könyvet olvashattunk. Egy dokumentumregényből készített egy olyan drámát, amely akár erős is lehet azok számára, akik a könyvet nem ismerik, vagy nem olvastak komolyabban utána a történetnek. Talán úgy gondolta a mester, hogy túl száraz, érdektelen lenne egy pusztán elmesélt igazság. Tévedett. A filmből rettenetesen hiányzott a narrátor. Már csak azért is, mert a bő háromórás játékidő ellenére sem sikerült rendesen kibontani és megmutatni ennek az aljas és hitvány bűnszervezetnek az óramű precizitással működő rendszerét. Még azt sem magyarázzák el igazán – amit a könyv szinte a legelején elmond –, hogy a Megfojtott virágok cím mit jelent. Nem derül ki, hogy az o... több»
Végállomás, induló járat Nem is tudnék erről a jó filmről, ha a Netflix nem jelez, hogy utolsó esély, aztán töröljük. Hajrá, mi bajom lehet, legfeljebb leállítom. De mennyire, hogy nem állítottam le! Finom kis monodráma. Elutaztunk Szürreáliába, ahol az épp kimondott szó a falon köszön vissza, ahol a vasútállomás hangosbeszélője leteremt, ha trágár vagy. A sztoriba zutty, bele a közepébe érkezünk, azt sem tudjuk, kicsoda az emberünk és hol van, pláne, miért. Aztán dől ránk az információ telefonbeszélgetések formájában. (Az a csengőhang a sírba tesz!) Szép lassan összeáll, hogy egy nyomorult lúzert nézünk, aki úszik az adósságban, hazudozik összevissza, és eközben nem sül le a képéről a bőr. Egyrészt a volt osztálytá... több»
Mentes süti Végre nem Bondként néztem Daniel Craigre. Jól játszotta a gógyis bűnözőt, illetve üzletembert. A történet sablonos. Az épp kiszállni készülő drogdílert a nagyfőnök egy személyes feladattal bízza meg, miközben a szokásos ügymenetben egy nagypofájú, de megkerülhetetlen taggal kell üzletet kötnie. A szálak persze összefutnak, de bonyolódnak is. Egyszer csak harapófogóba kerül Mr. X töke, és sokáig azt sem érti, miért. Néz le összekötözött kezekkel a sokadikról, összeverik, és menekül. Persze, végül addig keveri a paklit, hogy neki kézben van póker. Igaz, a kártya sem életbiztosítás. Kellemes meglepetés volt olyan színészeket látni – bár ez csak azért érdekes, mert a 2007-es filmet 16 év eltelté... több»
Sablon romkom Tökéletesen hozta a mozi a romantikus komédiák paneljeit. A néző mint beavatott tudja, mi a felütés. Jön pici bonyodalom, majd becsúsznak érzelmek, de az elmaradhatatlan konfliktus is megérkezik. Igaz, itt nem rúgja be az ajtót, csak bekopogtat. A harmincas évei elején járó fiatal nő adósságban úszik, a háza is veszélybe kerül, amikor egy hirdetésben rákacsint a megoldás. Az egyetemre készülő fiukat (Andrew Barth Feldman) szeretnék felrázni aggódó szülei. A srác zárkózott, nincsen jogsija, barátnője. Naphosszat a szobájában kuksol. A szülők egy autót kínálnak azért cserébe a nőnek, ha a fiút becserkészi, és beavatja a felnőtt élet rejtelmeibe. A fiú sorsa mellett a nő drámáját is megismerjük... több»
Megnéztem kétszer két epizódot, aztán most jutott eszembe egy hét után, hogy nem fejeztem be, van még egyszer ennyi. És nem hiányzik, nem érdekel. Olyan német tv-filmes hangulata van. Silány párbeszédekkel és gyenge színészekkel. Unom. Sajnos megint bebizonyosodott, hogy még a nagy nevű író sem garancia a jó filmre vagy sorozatra. Én ezt dobtam, inkább kezdek egy másik sorozatot.
Jean-Paul Cooper Nyomokban tartalmazott Leonard Bernsteint is a mozi néha. A nagyra tartott zeneszerző-karmester munkásságát nem igazán ismertem meg, de amit láttam, attól nem lettem rajongója. Egy laza erkölcsű, vívódó embert láttam, aki a látható maszk alatt Bradley Cooper volt, idősebben Jean-Paul Belmondónak álcázva. Egy se eleje, se vége karriert nem láttam, mert lázálmos ámokfutás volt a rendezés. Ellenben Bernstein hű társát csodálhattam. Carey Mulligan lejátszott a vászonról mindenkit, a főszereplőt alakító rendezővel kezdve a sort. Ez azért sem volt nehéz, mert szinte senkinek nem mutatták be a hátterét. Cooper a műorr miatt bandzsa volt, az egész film alatt egyfajta delíriumot láttam az arcán, pedi... több»
Kiölt feszültség Több emberhez kéne szólni, hogy átfogó képet adhassak a sorozatról. Elsőként azokat óvnám meg a csalódástól, akik nem olvasták a könyvet, de még a sorozatot sem látták. Vagy egyik, vagy másik! A második csalódás lesz. Ha a filmváltozattal kezdesz, az ellövi azt a meglepetést, ami a könyv lényege. Amennyiben a könyvet olvasod előbb, idegesíteni fog, hogy már az elején szpojlereznek. Ha már olvastad a könyvet, és mint én, mégis megnézed az adaptációnak hazudott változatot, meglepődsz, hiszen egy új történetet kapsz. Nem elég, hogy – sokadszorra – nő lesz az egyik férfi szereplő, de egy fontos figurát teljesen kihagynak a sorozatból. Majd egy idő után felteszed a kérdést, hogy akkor mégis ki az... több»
Egy másik sztori Ha egyszer majd megkérdik John Marrstól, hogy engedhette a történetét ennyire átírni, talán a kezdő voltam, kellett a pénz választ kapjuk. Mert bár nem ez a legelső könyve, de a megfilmesítés ennél merült fel. És a könyv ismerete nélkül nem is rossz a film -–de én olvastam a remek könyvet! Hozzávetőlegesen 95% lett kidobva a kukába. Még csak azt sem mondhatom, hogy a váz megmaradt, csupán az alapötletet tartották meg, de még azt is megcsavarták picit a végén. Kifejezetten nehéz úgy nézni egy könyvadaptációt – kényszeredett kacaj –, amelynél egy szereplőt sem ismer fel a néző. Nem túlzás, tényleg egy párost sem hoztak át, bár némely helyzetre ráismerhetünk, csak épp nem ott, és nem azok a sze... több»
Fakul a franchise Nehéz olyan filmről írni, amely egy remek sorozat része, és ekkora csalódást okozott. Vagyunk páran úgy, hogy nagyon vártuk, nagyon akartuk szeretni, de végül lefittyedt szájszéllel álltunk fel a vászon elől. Sajnos, előjött a Hollywood-betegség, mint a legtöbb folytatásnál. Toljunk látványt, a góré (Tom Cruise az egész atyja) úgyis hozza a nézőket. Amit lehet, kaszkadőr nélkül csinál, a többi mehet CGI-jal. Csakhogy emellett elfelejtettek egy jó történetet írni! A negatív szereplő egy mesterséges intelligencia, ami ott van mindenütt, mint Isten és épp annyira megfoghatatlan. Hm... hol is láttam én ilyet, csak sokkal jobban kitalálva és megalkotva? Megvan: Person of Interest – ami egy remek ... több»
Poirot lejtőn Kenneth Branagh harmadik Poirot-története silány lett. A Gyilkosság az Orient expresszen jó indítás volt, bíztam is egy új, friss sorozatban. Igaz, a bajusz viselte a kis belgát, de ezt a tévedést nézzük el! (Azóta Jim Carrey viseli a Sonicban mint Dr. Ivo Robotnik.) A Halál a Níluson egy korrekt szerelmi drámát mutat be, amiből sajnos hiányzik a krimi. Márpedig Agatha Christie nem romantikus regényekben utazott, hanem csavaros bűnügyi történeteket írt. A Szeánsz Velencében cím jó ötlet volt, talán az egyetlen, amit felhozhatunk pozitívumként a film kapcsán. Teljesen más környezetben, egy egészen más történetet mesél el. Egy-egy szereplőbe kapaszkodik csak, de még őket is átformálja. Azért p... több»
Átlagos unalom Pixar és Disney – régebben, ha ezt látom, csettintek egyet és nosza, induljon a vetítés. Ma már szkeptikus vagyok. Aki nem számít jóra, kevésbé csalódik. Így aztán nem kapcsoltam ki a felénél, ugyanis gyengére számítottam, és sajnos nem csalódtam. Az elemek különbözőségében annyi lehetőség van, olyan sok konfliktus lehetősége, mégis egy romantikus drámát kaptunk. Ezt a történetet nem egyszer láttuk már. Lehetetlen szerelem, a vágyak visszafogása szülői elvárásra és az összes klisé, amit sikerült még beletolni. De legalább vicces lett volna, ha már a látványvilág átlagos, a sztori meg unalmas! Üres karakterek tébláboltak egy kidolgozatlan környezetben, alig háttértörténettel. És mégis 120 per... több»
Fotelből versenyautóba Nem könnyű minden igényt kiszolgálni. Mindig lesz egy szűkebb réteg, melynek tagjai nem képesek elfojtani magukban a szakembert. Ők sosem elégedettek a szakmájuk-szenvedélyük témájában készülő mozikkal, hiszen csak a hibákat és hiányosságokat látják. Szerencsére a filmkészítők mérlegelnek, és a többséget akarják szórakoztatni. Ez a Gran Turismóval sikerül, fel sem tűnik a két óra játékidő. Egész jó egyensúlyt tart a sztori a dráma és a verseny kihívása és a válogató izgalma között. A műszaki részt kevéssé érintik, és ez így jó. Az átlagos néző nem ért hozzá, de még csak nem is akarja tudni, hogyan működik. Gurul és pöfög? Helyes! Gyors, mint az Isten nyila? Még szép! Jól néz ki? Az nem kifej... több»
Egy ital aperitif előtt? A nézhetetlen értékeléstől Rachele (szétszabdalt arcú Ornella Vanoni) piás dumái mentik ezt a hitvány filmet. Igyekeznek némi Agatha Christie hangulattal átverni, a környezettel elkápráztatni a nézőt, de közben elfelejtettek történetet írni. Karácsonyra gyűlik össze a család. Csupa nő. Van itt új házvezetőnő, régi szerető, testvér, feleség és gyermek. Az emeleten a férj (apa stb...) hátba szúrt holtteste. Indítéka mindenkinek, lehetősége bárkinek volt. Vígjáték, színpadi komédia és dráma, thriller közt jár ide-oda a sztori, mint egy sűrű menetrendű komp. Egyik sem igazán, ezért igen silány darab. És olasz, de rossz értelemben. Harsány, túlmozgásos. Ez meghatározza a színészi játékot. A fordu... több»
Ripacskodás, unalmas gazdag senkik és rögtön 3 utalás homoszexuális vagy biszexuális kapcsolatra. Ha arányaiban ennyi jutna a heteroszexuális párokra, az emberiség rövid úton kihalna. De nem ezért taszított ez a sorozat. Egyszerűen nem életszerű és túl megjátszó, modoros minden szereplő.
Kösz... nekem ennyi elég ebből a sztoriból!
Túl francia, roppant érdektelen A magyar címe: Ami összeköt minket. Végtelenül lassú, unalmas és felesleges film. A története megmarad a váz szintjén, egyszerűen nincsen kibontva. A színészek átlagosak, néha rosszak. Egy szőlőbirtok sorsát szerették volna elmesélni, melyet három testvér elhalálozott apjuktól örököl. Nem igazán sikerült. Sajnálom ezt a bő másfél órát.
Botladozó hattyúdal Vannak mozik, melyek egyszerűen kimaradtak az életemből. Ilyen A cápa vagy a Godzilla és egyéb „jön a szörny” stílusú filmek és számolatlan folytatásaik. Aztán jönnek azok, amikben csalódtam. Nálam az Indiana-történetek az első résztől felejtősek. Persze megnéztem, mert fiatalon gáz lett volna nem képben lenni, de mindig is másodvonalas kalandfilmnek tartottam a sorozat darabjait. Értem én, hogy Indy karaktere ikonikus, rengetegen szeretik. Vagány, sármos, humoros, és mindig kivágja magát a bajból. Én mégsem értékelem többre a sztorikat, mint Bud Spencer/Terence Hill mosolyogtató marhaságait. Látványos, de nem sok tartalom van a sors tárcsája című történetben. Tényleg az a terv, hogy egy idő... több»
Skynet light Gyenge film. A mondanivalója ezerszer lerágott csont újratöltve. A színészek rettenetesek, harmadosztályúak. A megvalósítás a '90-es években is gagyinak számított volna.
Komolyan arról forgatnak filmet 2022-ben, hogy a teremtmény emocionálisan egy 5 éves szintjén van, emellett persze zseni és terminátor? Tényleg az a történet, hogy a kreálmány öntudatra ébred, majd fellázad alkotója ellen?! Ezt talán pár tucat moziban láthattuk eddig, így felesleges volt elkészíteni! Ha ezt félretesszük, élvezhetjük a horrort. Vagy a drámát? Nehéz eldönteni, mert mindegyikbe belekap, de egyiket sem építi fel rendesen a forgatókönyvíró. Ahogyan a logikával is hadilábon áll. A sztori gyermeteg, valószerűtlen. ... több»
Semmitmondó, unalmas Végtelenül sablonos, idegesítő film. Irreális viselkedések, ócska színészi alakítások. 40 percig bírtam, de addig semmi sem történt. Egypár baromság: a zsaruk nem képesek egy civil autót szerezni. Ha csak az időt húznák, azt nagyon bénán teszik. Az autót szinte üres tankkal adják át. A rendőr sokat beszél feleslegesen. A feleség leugatja a rendőrt... WTF?! A férjnek nem gond, hogy kiadja a zsaru, merre fognak menni, de a függönyözött kocsin kiakad! Semmi újat nem mutat a történet – legalábbis a film első felében. Nagyon untam, de főleg bosszantott. Nem ajánlom!
Up.: Végül befejeztem. A véleményem nem változott. A teljesen felesleges felüljárós jelenet – rendőrkonvojt dobálnak meg fiatalok?! ... több»
66 60 perc (2024)
Műfajában nem kiemelkedő film, de mivel európai, ezért előnnyel és hátránnyal is indul az öreg kontinensen. Előnnyel, mert csak közelebb áll a szívünkhöz egy európai mozi, másrészt az amerikai akciófilmek még mindig erősebbek, így óhatatlanul azokhoz hasonlítjuk. A 60 perc egy hamis road movie. Egy családi drámába oltott szabadstílusú bunyós történet. Komoly konfliktust ne várjunk, komplikált megoldást se nagyon. Egy kevés freerunning és kevert harc. A sztori faék egyszerű: Octavio, aki egy edzőterem tulajdonosa, és egyben űzi is a küzdősportot, kénytelen lemondani egy versenyről, hogy lánya születésnapján megjelenhessen. Ellenkező esetben volt párja elveszi a felügyeleti jogát. Elég gyorsan... több»